Majunke Pál: A porosz-német kulturharcz története. 2. kötet - 61. évfolyam (Budapest, Buschmann Nyomda, 1898)
A fordulat
A FORDULAT 159 került.“ Előrelátható volt, hogy (a parlamenti tanácskozások közben folytatott) tárgyalásai vagy semmi, vagy Németországra nézve káros és megszégyenítő békére fognak vezetni s a nemzeti körökben gyakran azon óhaj nyert kifejezést, hogy a kúriával nem kell többé tárgyalásokba bocsátkozni és hogy a kormány erélyes politikát folytasson. Schlözer julius 27.-én felkereste Varzin-ban Bismarck herczeget, hogy nemsokára ismét Olaszországba utazzék. Minden hír, mely küldetésének kimeneteléről szállinkózott, eredménytelennek tünteté fel azt. *) A szentszék nem hagyta helyben a fiatal klerikusok dispenzácziójának kérelmezését, melyet az új törvény lehetővé tett, mivel a lelkipásztorkodás még nem volt teljesen felszabadítva. Ez ügyben közölt a „Nordd. Alig. Ztg.“ egy czikket, melyben a Vatikánt „színpadi békeszeretetről“ vádolja és azt állítja, hogy a szentszék az utolsó törvény, valamint a júliusi törvény következtében, s több püspöki szék betöltése, valamint a vatikáni követség vissszaállítása következtében elég előnyben részesült, s ezért most rajta a sor, hogy közeledő lépéseket tegyen. Eközben Berlinben megint békésebb hangulat kerekedett felül. Az országháznak november 14.-én történt megnyitása alkalmával a császár trónbeszédet olvasott fel, a melyben a következő részlet fordul elő : „A diplomacziai összeköttetés megújítása a római kúriával — örömömre — a katholikus egyház fejével való békés viszony megszilárdítására szolgált és erősen hiszem, hogy az a békés érzelem, mely kormányomat tettre lelkesíteni meg nem szünend, továbbra is kedvező befolyást fog gyakorolni egyházpolitikai viszonyaink alakulására. Egyébként kormányom rajta lesz, hogy a létező törvények és a neki biztosított felhatalmazások alapján oly figyelemben részesítse katholikus alattvalóim összes vallásügyi szükségleteit, mely az állam és a nemzet közérdekeivel megfér.“ Ez indította a Szentatyát arra, hogy deczember 3.-án levelet intézzen a császárhoz, melyben „különös köszöne') Midőn ez időben a kölniek figyelmeztették a kormányt, hogy most már Pál érseket is visszahívhatja, a kultuszminiszter azt válaszolta, hogy nincs azon helyzetben, miszerint e kérelmet O Felségénél támogassa.
