Majunke Pál: A porosz-német kulturharcz története. 1. kötet - 60. évfolyam (Budapest, Buschmann Nyomda, 1897)
Az első törvényhozási intézkedések
290 MUNKÁLATOK LX. ÉVFOLYAM hogy tényleg való. (Derültség a centrumban.) Most — s ezt szeretném hangsúlyozni a liberális párton lévő urak előtt — most önök benső viszonyban vannak a kanczellárral.- (Derültség a centrumban.) De n e m változhatik-e meg egyszer a viszony? Azt hiszik önök, hogy mindazon előzmények után, melyeket nekünk a múlt bőven nyújt, a birodalmi kanczellár úr önökkel felbonthatatlan házasságot kötött? (Derültség a centrumban.) Nem hiszem, hogy az a szándéka. (Úgy van ! a centrumban.) Különben, uraim, a jezsuitákra vonatkozólag meg akarom nyugtatni önöket. A jezsuitáknak vannak elveik s van jellemök, (Úgy van ! a centrumban.) s azért a kisértés nem fogja őket legyőzni, (Úgy van ! a centrumban.) tehát egy ideig még nyugodtak lehetnek. Uraim, nem tudom, mit akarnak s mit fognak csinálni ebből a törvényből, egy dologra nézve azonban teljesen tisztában vagyok, hogy e törvényjavaslat valóságos szörnyeteg, (Úgy van ! a centrumban.) valódi szörnyszülötte a törvényeknek, (Derültség a centrumban.) oly előterjesztés, mely gúnyolja mindazon követelményeket, melyeket a törvényhozásban a jog és jó erkölcsök szempontjából jogosan megkívánhatunk. (Úgy van ! a centrumban.) Ily előterjesztést tenni annyit tesz, mint a törvényhozó hatalmat kisértetbe vinni, hogy legfőbb kötelességét, t. i. a jogvédelem, a jogrend védelmének kötelességét háttérbe szorítsa s magát a legkorlátlanabb önkény eszközéül szolgáltassa ki. (Úgy van! a centrumban.) Az ember könnyen hajlik arra, hogy ily dolgok ellen erős kifejezéseket használjon. Azonban, uraim, a legroszabb dolgokkal legtalálóbban s legélesebben nyugodt magatartással szállhatunk szembe. Én azért ezen előterjesztés ellen nem tehetek egyebet, mint hogy vállat vonjak. A javaslat, uraim, maga-magát Ítéli el s épen ezáltal egyszersmind ellenmérget szolgáltat az erkölcsi romlás ellen, melynek előmozdítására különben hajlandó volna. Én az ily javaslat elvetését ajánlom önöknek.“ (Élénk tetszés a centrumban.) l) A birodalmi igazságügyi hivatal elnöke, Friedberg dr. azzal vigasztalta az előtte szólót, hogy „egyházjogi tekintélyek“ közreműködésével pontosabban fogják meghatározni, melyek számítandók a jezsuta-renddel „rokon“ congregatiók közé. W a g e n e r ismételte sértő kirohanásait a jezsuiták és a centrum ellen ; Schultze-Delitzsch a törvény előterjesztett alakja ellen nyilatkozott ; a jezsuitákat kímélet 1) E beszédről azt mondotta a nemzeti szabadelvű „Weser Ztg.“ : „E beszédet szellemtelennek, dialektikai élnélkülinek, jelentéktelennek nevezni, nyílt igazságtalanság volna. Mallinckrodt úr mindazok között, a miket négy hét alatt a jezsuiták érdekében általában mondtak, figyelemre legméltóbban beszélt“. (V. ö. alább a „Demokr. Ztg.“ ítéletét e beszéd felől.)
