Majunke Pál: A porosz-német kulturharcz története. 1. kötet - 60. évfolyam (Budapest, Buschmann Nyomda, 1897)
Az első törvényhozási intézkedések
400 MUNKÁLATOK LX. ÉVFOLYAM tozhatását s a díjszabást, mint a kölcsönzési határidőt s üzletterjedelmet illetőleg. Ez által nemcsak a fennálló Hitel-részvény- társulatokra, hanem különösen a régi, II. Frigyes által alapított s a kölcsön elvén nyugvó pénzintézetekre nézve is veszélyes verseny keletkezett. Ezen részvény-társaság engedélyesei között voltak : a disconto-társaság, továbbá Bleichrőder, Rothschild, Oppenheim stb. Ezen intézet életbeléptetésére vonatkozólag így ír Meyer Rudolf (54 1.) : „Tizenkét millió tallér értékben adtak ki részvényeket 401,/0 befizetés mellett. S csupán névértékre 106J/u-al helyezték el a börzén. Valójában pedig a kibocsátó házak azokat maguk között osztották fel s egy részét befolyásos személyeknek ugyanoly árban engedték át. Ez volt az első eset, hogy Berlinben oly nagy fokban vonták be a befolyásos embereket, névleg politikusokat a részvényezés rendszerébe. Ezzel megtették az első lépést a politikusok megrontására. A részvényeket csakhamar 130 százalékig szöktették fel t. i. az ideiglenes elismervényért, melyre 40 tallért fizettek, a börzén 70-et kaptak; pénzével tehát az illető néhány hét alatt 70('/0-ot nyert. Azon konzervatívok, kik Perrot dr.-t arra indították, hogy a „Kreuzzeitung“-ba „korfestő czikkeket“ Írjon (1. fentebb 134. 1.), azt állítják s Diest úr és a „Reichsglocke“ hasonlóképen, hogy magát Bismarckot is „al pari“ részesítették egy vagy egy fél millió értékű részvényben. Azonban ezt be nem bizonyították. Ellenben a kormánytanácsosok egyenként 10,000 tallér értékéig vagy feljebb is kaptak részvényeket. Ezek között következő befolyásos politikusok szerepeltek : Bernuth, Bethmann-Hollweg, Braun-Wiesbaden, Heyden- Cadow, Kardorff, Miquel, Sänger, Wedell-Malchow, Scheele, Kennemann, Simpson-Georgenburg stb. így tehát természetesen bajos ezen uraknak a parlamentben az ország érdekeit védelmezni, ha ez a Dis- conto-Bleichröder-ring érdekeibe ütközik.“ Az 1876 október 18.-án megjelent „Schlesische Volkszeitung“ nyilvánosság elé tárta csaknem az összes parlamenti alapítókat, t. i. mindennemű részvénytársaságoknak azon igazgatóit és igazgatósági tanácsosait, kik hosszabb vagy rövidebb ideig a parlamenthez tartoztak, vagy most is oda tartoznak. Az előbbieken kívül említésre méltók : Bamberger dr., Bennigsen, Berger, Bethusy-Huc gróf, Bonin, Buhl dr., Bunsen dr., Friedenthal dr., Hammacher dr., Kapp dr., Kieschke, Löwe-Calbe, Mosle, Ratibor herczeg, Rönne, Schausz, Schulze-
