Majunke Pál: A porosz-német kulturharcz története. 1. kötet - 60. évfolyam (Budapest, Buschmann Nyomda, 1897)
További készülődések a "kulturharczra"
82 MUNKÁLATOK LX. ÉVFOLYAM most adhattam fel a fontos telegrammokat, úgy hogy a kiknek szánva vannak, ma már tán meg sem kapják és ezalatt oly elhatározások születhettek s a viszonyok úgy alakulhattak, hogy komoly következményeik lehetnek s a politikai helyzetet teljesen megváltoztathatják. Ez azonban mind csak a „péntek miatt van“, tette hozzá, pénteki tárgyalások, pén- * teld rendszabályok! 1872 januárjában Ernsthausen kormányelnök előtt kijelentette : „Ma 13.-a van s hozzá még péntek, most lehetetlen : vasárnap 15.-e, 18.-a tehát szerdán lesz. Ekkor lesz a rendjelünnep és ekkor intézhetjük a kiáltványt is (a császárt és birodalmat illetőleg, a miről szó volt) a német néphez.“ 1870 november 23.-án Versaillesban este theázás közben haláláról kezdett beszélni s pontosan megmondta azt a kort, a melyet elérnie és az évet, a melyben meghalnia kell. „Én biztosan tudom“, végezte, a mikor ellene tiltakoztak, „ez titokzatos szám.“ Hét esztendővel rá ismételten biztosított engem erről Varzinban, de hozzá tette : „Ezt. azonban csak Isten tudja.“ Végre meg kell említenem, hogy a kanczellár meg van győződve, hogy a hold minden növekvésre, nevezetesen a haj és növények fejlődésére befolyással van. „Még egyszer oly fiatal színben van, titkos tanácsos úr“, mondta egyszer étkezésnél tréfálkozva Abekennek, a mikor megnyiratkozott. „Idejekorán nyiratkozott ; a hold növekvőben van. És a mint a hajjal, úgy van a dolog a fákkal is. Ha azt akarjuk, hogy a nyírfák gyökeres tövei kihajtsanak és rügyezzenek, a törzset első negyedben döntjük le ; ha azonban kiirtani akarjuk, az utolsóban. Vannak emberek, tudósok, tanítók, kik ezt hinni nem akarják ; de erdészeink jobban tudják ezt s az erdészeti tapasztalatok nekik adnak igazat.“ O a legtisztábban gondolkodó politikus, mélyre- és messzelátó, mint kortársai közül senki, a ki mindig helyesen tervez, a ki elfogulatlan, a hagyományok fölé emelkedik, szellemeket lát, a napokat válogatja, titokzatos számokkal számitgat ? Valóban ? — Nem, a schön- hauseni történetet kivéve, mindez csak látszat és tréfa. „A babonás voltomról szóló adomák, így nyilatkozott a dologról 1883 ő.szén, nem egyebek, mint adomák, tréfák vagy mások érzelmeire való tekintet. Én eszem tizenhárommal a mikor csak önöknek tetszik és a legfontosabb és legnagyobb gondot igénylő ügyekbe is belekapok pénteken.“ A berlini kongresszus pl., melyet a herczeg mint elnök vezetett, 13.-án nyílt meg és ily napon zárták is be azt. És a schönhauseni eset ? Igazán babona volna ez ? Hm, vannak dolgok az ég és föld között, a mikről bölcsele- tünk sohasem álmodott.“ Jutalmat tűzhetnénk ki annak kipuhatolására, mennyi abból az igazság és mennyi a „látszat és tréfa“. S ha a kisértet története schönhauseni ó'si kastélyában igaz, miért nem áll Shakespeare mondása a többiről is :
