Majunke Pál: A porosz-német kulturharcz története. 1. kötet - 60. évfolyam (Budapest, Buschmann Nyomda, 1897)
Az első törvényhozási intézkedések
AZ ELSŐ TÖRVÉNYHOZÁSI INTÉZKEDÉSEK 395 és így vélekedünk . . . honnan tudhatta egy olasz, hogy e tudósításokra nem kell adni. Hiszen a német viszonyokban jártasabb párisi „Mon de" czímű laphoz is be tudott furakodni egy berlini „reptil-tudósító.“ Sőt magába a Vatikánba is behatoltak a kémek. Tíz éven át volt oda bejárása egy férfiúnak, ki a német katholikus lapokkal levelezett s ezért a Vatikán összes lakóinak, sőt a pápának is különös bizalmát megnyerte. Végre leál-: czázták, a mennyiben kisült, hogy ő az olasz kormánynak ügynöke, a ki az olasz kormányt, valamint a Rómában lévő német követséget a Vatikánban történő dolgokról a leghívebben tudósította. A belföldön irodalmi kémszolgálatokra nem is szakképzett írókat, hanem titkos rendőröket, természetesen katholikusokat“ alkalmaztak, kik nem is mint levelezők míh ködtek, hanem magában a katholikus szerkesztőségben helyezték el őket. Legkevesebb két katholikus lapot nevezhetünk meg, melyekben a berlini titkos rendőrség hivatalnoka, mint társszerkesztő magának állást szerezhetett. Ezenfelül e férfiú: az agent provocateur szerepét játszotta, azaz a katholikus lapok szerkesztőit túlzott állításokra buzdította, a milyeneket Giubileinek mondottak tolla alá. Mivel ezen kisérletökkel is kudarczot vallottak s kémkedésükkel sem értek el semmit — ellenben a katholikus lapok tisztasága még inkább napfényre került — a titkos férfiút később újra visszahelyezték a rendőrséghez, a hol Ő jelenleg ismét részint nem politikai bűnösökre, részint s z o- eziál-demokratákra vadászik. A „reptilienfonds“-ot ') már alapításától fogva arra ') A „reptilienfond s“ fogalmáról Büchmann idézettárában (306. és 307. I ) ezt írja : „Mikor 1869 kezdetén arról volt szó, hogy a hesseni választó-fejedelemnek Poroszországban még meglevő birtokát zár alá tegyék, Bismarcknak, az akkori miniszterelnöknek szemére hánytak, hogy ő a kezére bizolt, ismeretlen összegekkel szaporított titkos tőkét a sajtó megrontására és más felügyeletén kívül eső czélokra használja fel. Ugyanis nemcsak a választó- fejedelemnek zár alá helyezett birtokának aránylag kicsiny jövedelméről volt szó, hanem azon 16 millió tallér kamatjáról is, melyet előbb a hanno-
