Majunke Pál: A porosz-német kulturharcz története. 1. kötet - 60. évfolyam (Budapest, Buschmann Nyomda, 1897)
Az első törvényhozási intézkedések
AZ ELSŐ TÖRVÉNYHOZÁSI INTÉZKEDÉSEK 393 íme néhány mutatvány az ő irályából : „Mi német katholikusok ugyan mindig a konzervati- vekkel szavazunk, de tévedés volna azt hinni, hogy mi velük egyetértünk. Azok nagyobbrészt — hogy ne mondjam mindannyian — protes- tánsok s politikai múltjuk előttünk gyanús“. Erre a levelező néhány szóval elmondja a porosz politika történetét a reformácziótól kezdve, azután így folytatja : „A konzervativek állandóan ezen politikának voltak hívei, mely politika magától érthetőleg sohasem lehet a katholikus párt politikája s nem is volt az soha. Azért tagadjuk, hogy azok barátaink volnának, mert jól tudjuk, hogy csak akkor tartanak velünk, ha érdekük azt kívánja.“ A „Voce della Verita“ egy másik számából : „Elbizakodottságukban már mások is boszút akartak állani Rómán, hogy a pápának alkalmatlankodó szavát büntetlenül ne hagyják ; s Isten rajtuk állott boszút. Barbarossa sokkal hatalmasabb és vakmerőbb volt, mint Bismarck és mikor Páviában a koronát magának a fejére tette, felkiáltott: „Rómának nem lesz több pápája !“ és ő megbukott akkor, midőn III. Sándor pápának a lábát megcsókolta.') A még nagyobb Napóleon meg akarta magát boszulni VII. Piuson, mivel ez nem tűrte a kánoni jogok megsértését és őt Fontainebleau-ban börtönbe vetette ; de ő is megbukott és Szt.-Ilona szigetén fejezte be életét. A pápaság nem dőlt meg, nem szűnt meg. Még sok e nemű példát lehetne felhozni. És Bismarck azt hiszi, hogy Jézus Krisztus helyettesén, IX. Piuson boszút áll? Üldöztetést üldöztetésre fog halmozni; s az ő, valamint alantas párthíveinek és vérebjeinek (oscuri suoi satelli e cagnotti) neve a történelemben átkozott lesz, mint minden barbáré és zsarnoké.“ Továbbá : „Ma Versailles mosolyogva tekinthet Berlinre, hol az 1789,-i elvek léptek az ősi jog, ősi társadalom és ős-német alkotmány helyébe s ha az új csatáié órája üt, akkor Francziaország, Chlodvig, Martell Károly, NagyKároly, szt. Lajos, IV. Henrik Francziaországa feltámad és boszút áll Isten nevében.“ Az erősebb kifejezéseket nemcsak a német hivatalos sajtó idézte, hanem maguk a kormánypárti képviselők is értékesítették a tribünökön. így pl. Engelcken képviselő (potsdami közhatósági elnök) a „vérebekről“ szóló részt olvasta fel — a mely alkalommal az a baj esett meg ve!e (a hivatalos ’) Ezt III. Sándor nem engedte meg. Barbarossa sem kiáltotta ezt Páviában : „Rómának nem lesz több pápája !* A császár akart pápát Rómában, persze csak kedve szerint valót.
