Majunke Pál: A porosz-német kulturharcz története. 1. kötet - 60. évfolyam (Budapest, Buschmann Nyomda, 1897)

Az első törvényhozási intézkedések

390 MUNKÁLATOK LX. ÉVFOLYAM fälisches Volksblatt“ Paderbornban megerősödtek s a. centrum­párt álláspontját határozottan védelmükbe vették. A „Köl­nische Volkszeitung“-nak, a „Schlesische Volkszeituhg“-nak, a „Westf. Merkur“-nak és a „Germania“-nak, melyek hasonló­képen már a „kulturharcz“ előtt léteztek, előfizetői rohamosan gyarapodtak, míg újabb nagyobb lapok, mint a bonni „Deutsche Reichszeitung“, „Trierische Landeszeitung“ stb., mindjárt ke­letkezésükkor tekintélyes számú olvasóval rendelkeztek.1) Azonban a katholikus sajtónak ezen föllendülése csak­hamar magára vonta a kormány figyelmét. A hatóságok szük­ségesnek látták, hogy az állami ügyészeket a felvirágzó hír­lapokkal szemben nagyobb éberségre sarkalják ; a bírói Ítéle­tekben a tárgyilagosság gyakran hiányzott. Különösen a „Germania“-val szemben voltak érzé­kenyek. E lap már előbb is mutathatott fel sajtó-pereket és el­marasztalásokat, azonban irányadó körökben — úgy látszik — ezzel még nem voltak megelégedve. Berlinbe csakhamar meghívták Tessendorf-ot állam­ügyésznek, a ki hasonló minőségben Magdeburgban szerzett magának hírnevet a szocziál-demokraták ellen való fellé­pésével.* 2) Az államügyészek és ezekkel Tessendorf újólag rende­leteket kaptak, hogy kivált ama vétség után kutassanak, mely külön nincs ugyan a törvénykönyvbe bejegyezve, de a mely, mint külön vétség, rövid idő alatt meghonosodott: „Bis­marck - s é r t é s“ volt a neve. A sértés oly vétség, melyet Csakis a sértettnek külön panaszára lehet törvényesen megtorolni. Bismarck herczeg oly gyakran érezte magát sértve a katholikus sajtó által, hogy ') Die Publicistik der Gegenwart. Pressverhältnisse in Preussen. Würz­burg, 1881, Wörl Leó. Természetesen a „szabadelvű“ lapok is sok előfizetőt vesztettek a kath. közlönyök által; így névieg a „Köln. Zeitung“ a „Kölni Volkszeitung“ által. 2) Tessendorf-ot később magasabb bírói állásra emelték és újólag kinevezték a birodalmi törvényszékhez birodalmi ügyésznek. Úgy véljük, hogy benne inkább az akaratot, mint a tehetséget jutalmazták. Jogi képzett­sége teljesen hiányzik és a sok szót, mikét közbe-közbe magáról ejt —1 oly pathoszszal mondja, mely beszédét még inkább gyengíti.

Next

/
Oldalképek
Tartalom