Majunke Pál: A porosz-német kulturharcz története. 1. kötet - 60. évfolyam (Budapest, Buschmann Nyomda, 1897)

Az első törvényhozási intézkedések

390

MUNKÁLATOK LX. ÉVFOLYAM

fälisches Volksblatt“ Paderbornban megerősödtek s a. centrumpárt álláspontját határozottan védelmükbe vették. A „Kölnische Volkszeitung“-nak, a „Schlesische Volkszeituhg“-nak, a „Westf. Merkur“-nak és a „Germania“-nak, melyek hasonlóképen már a „kulturharcz“ előtt léteztek, előfizetői rohamosan gyarapodtak, míg újabb nagyobb lapok, mint a bonni „Deutsche Reichszeitung“, „Trierische Landeszeitung“ stb., mindjárt keletkezésükkor tekintélyes számú olvasóval rendelkeztek.1)

Azonban a katholikus sajtónak ezen föllendülése csakhamar magára vonta a kormány figyelmét. A hatóságok szükségesnek látták, hogy az állami ügyészeket a felvirágzó hírlapokkal szemben nagyobb éberségre sarkalják ; a bírói Ítéletekben a tárgyilagosság gyakran hiányzott.

Különösen a „Germania“-val szemben voltak érzékenyek.

E lap már előbb is mutathatott fel sajtó-pereket és elmarasztalásokat, azonban irányadó körökben — úgy látszik — ezzel még nem voltak megelégedve.

Berlinbe csakhamar meghívták Tessendorf-ot államügyésznek, a ki hasonló minőségben Magdeburgban szerzett magának hírnevet a szocziál-demokraták ellen való fellépésével.* 2)

Az államügyészek és ezekkel Tessendorf újólag rendeleteket kaptak, hogy kivált ama vétség után kutassanak, mely külön nincs ugyan a törvénykönyvbe bejegyezve, de a mely, mint külön vétség, rövid idő alatt meghonosodott: „Bismarck - s é r t é s“ volt a neve.

A sértés oly vétség, melyet Csakis a sértettnek külön panaszára lehet törvényesen megtorolni. Bismarck herczeg oly gyakran érezte magát sértve a katholikus sajtó által, hogy

') Die Publicistik der Gegenwart. Pressverhältnisse in Preussen. Würzburg, 1881, Wörl Leó. Természetesen a „szabadelvű“ lapok is sok előfizetőt vesztettek a kath. közlönyök által; így névieg a „Köln. Zeitung“ a „Kölni Volkszeitung“ által.

2) Tessendorf-ot később magasabb bírói állásra emelték és újólag kinevezték a birodalmi törvényszékhez birodalmi ügyésznek. Úgy véljük, hogy benne inkább az akaratot, mint a tehetséget jutalmazták. Jogi képzettsége teljesen hiányzik és a sok szót, mikét közbe-közbe magáról ejt —1 oly pathoszszal mondja, mely beszédét még inkább gyengíti.