Majunke Pál: A porosz-német kulturharcz története. 1. kötet - 60. évfolyam (Budapest, Buschmann Nyomda, 1897)

Az első törvényhozási intézkedések

AZ ELSŐ TÖRVÉNYHOZÁSI INTÉZKEDÉSEK 323

katholikus egyházzal való elbánásban oly elveket kövessenek, melyeknek következményei — a mint azt a kormányok maguk sem titkolhatják el — a német katholikusokra és a német hazára nézve a legszomorűbb állapotot idéznék elő.

Sőt inkább azt reméljük, hogy velünk, a katholikus papsággal és a katholikus néppel szemben a bizalmatlanságból ismét azon meggyőződésre jutnak, hogy katholikus érzületünk a fejedelemre és a hazára nézve a hűség és engedelmesség legerősebb záloga és hogy a kormányok kötelességüknek fogják tartani, hogy a katholikus egyházat meghagyják és védelmezzék azon önállóságának és szabadságának meg nem szorított élvezetében, mely őt isteni jog szerint megilleti, melylyel emberemlékezet óta Németországban rendelkezett és melynek jogos birtokára annyi jogczímet szerzett.

A katholikus egyháznak Németországban ezen szabadsága és önállósága folytán elvitázhatatlan joga gyanánt igényt tartunk arra, hogy a püspökök, a székesegyházak papjai és a lelkészek csakis az egyház törvényei és az egyház s az állam között jog szerint fönnálló egyezmények szerint neveztessenek ki.

Azonban épen e törvények és egyezmények szerint sem mi, sem a katholikus nép nem tekinthet törvényszerűnek oly hitoktatót vagy lelkészt, a ki nem illetékes püspökétől, — és sohasem tekinthetünk mi és a katholikus nép törvényszerűnek oly püspököt, — ki nem a pápától kapta küldetését.

Ugyancsak az egyházi törvények és az egyház s állam közötti egyezmények alapján elvitázhatatlan jog gyanánt kívánjuk, hogy a püspököknek az apostoli székkel és a hívekkel való érintkezése akadálytalan legyen.

Hasonlóképen magunk, valamint minden katholikus részére jogot tartunk arra, hogy Németországban mindenütt katholikus szent hitünket a maga sértetlen egészében mindig nyíltan vallhassuk, magunkat elveihez alkalmazhassuk és semmiképen se legyünk kénytelenek olyanokat egyházi közösségünkben megtűrni, kik mindenben nem értenek egyet a katholikus hittel és az egyházi tanító-tekintélynek alá nem vetik magukat.

Szertartásunk szabad gyakorlatának minden megszorítását, valamint vallásos életünk szabad mozgásának minden akadályoztatását és szükséges folyományként a szerzetes-élet és a vallási társulatok szabadságának minden korlátolását egyházunk lényegét érintő dolognak és a biztosított jogok megsértésének kell tekintenünk.

Ép ügy a katholikus egyház lényeges és elidegeníthetetlen jogának tekintjük és követeljük annak szabadságát azon irányban, hogy szolgáit az egyházi törvények szerint nevelje ; továbbá követeljük nem- -csak annak befolyását a katholikus iskolákra — nép-, közép- és felsőiskolákra— melynek befolyása a katholikus nép ifjúságának katholikus nevelését és oktatását ezen iskolákban biztosítja, hanem azon szabad21*