Majunke Pál: A porosz-német kulturharcz története. 1. kötet - 60. évfolyam (Budapest, Buschmann Nyomda, 1897)
Az első törvényhozási intézkedések
316 MUNKÁLATOK LX. ÉVFOLYAM ar papoknak azokban való részvételét, a centrum párt megalakulását és magatartását szemükre vetették. Azonban teljesen alaptalanul. A katholikusok nyilvánvalóan ép oly jogosan, mint loyálisan jártak el, midőn állampolgári jogaik gyakorlása által vallásszabadságuknak a birodalomban erős védelmet biztosítani törekedtek. Ezzel nem vallási villongásokat vittek egy tisztán politikai gyűlésbe és ügybe, hanem a jog és szabadság alapján kizárólagosan vallási önállóságuk biztosítására törekedtek. A mi a centrumpártot illeti, működésének tisztán politikai oldalát nem szükséges szemügyre vennünk. Vallás tekintetében arra szorítkozott, hogy a fönnálló jog és a közszabadság alapján akath. egyház önállóságát megvédelmezze. Javaslata, hogy a porosz alkotmány határozatainak 15.—18. §-a a birodalmi alkotmányba fölvétessék, világos kifejezése volt ezen álláspontjának. Hogy ezen indítványát a birodalmi gyűlés kompakt többsége a birodalmi kormány helyeslése mellett elutasítá, nem mutatott jóra. Eddig minden német alkotmány, még az olyan is, mely a vallásra és az egyház szabadságára nézve nem épen kedvező időből származott, a bevett vallásfelekezetek jogainak és kiváltságainak némi biztosítékát magában foglalta. “ Majd a püspökök beható bírálat tárgyává téve az eddig kiadott egyházpolitikai, közigazgatási és törvényhozási rendeleteket az ész, valamint a köz- és magánjog szempontjából, így folytatták: „Sajnos, a jövő még szomorúbbnak Ígérkezik. Ugyanazon tényezők, melyek annyi sikerrel kardoskodtak az eddigi rendszabályok mellett, azt követelik, hogy az államnak az egyházhoz való viszonya a maga egészében az egyházzal és fejével való tárgyalás és egyesség nélkül kizárólagosan az állami törvényhozás által szabályoztassék és pedig nem az egyház szabadsága és a keresztény állameszme szellemében, hanem az egyháznak és a vallásnak lehető kizárásával az iskolából s életből és oly rendszer útján, mely az egyházat kiváló működésében, szolgáinak nevelésében és alkalmazásában, a lelkipásztorkodás gyakorlásában és a hitélet gondozásában az állam gyámságának veti alá. Ezen követelést 1-ször az állam korlátlan jogára alapítják, melynél fogva az egyháznak jog- és kiváltságkörét egyoldalúlag és kizárólagosan saját belátása szerint határozhatja meg ; 2-szor azon állításra, hogy a kath. egyház, a birodalom ellensége, államveszélyes és kultur- ellenes. Ezen elvből és ezen állításból ered — feltéve, hogy az állam irányelveivé válnának, a kath. egyház jogainak és kiváltságainak teljes eltörlése, az állandó üldözés és bántalmazás forrása, a vallási békének és a német nemzet katholikus részét illetőleg a lelkiismeret szabadságának
