Majunke Pál: A porosz-német kulturharcz története. 1. kötet - 60. évfolyam (Budapest, Buschmann Nyomda, 1897)
Az első törvényhozási intézkedések
306 MUNKÁLATOK LX. ÉVFOLYAM módot, miként viselkedjenek vele szemben s a feltételeket, melyektől a választás elismerését esetleg függővé akarják tenni. Az európai hatalmak ily értelmű egyesülése mérhetetlen fontosságú s talán képes volna arra, hogy a súlyos és aggasztó bonyodalmakat előre megakadályozza. Azért kérem Czímzettet, kegyeskedjék kormányát bizalmasan megkérdezni, vájjon hajlandó volna-e az ezen kérdésre vonatkozó eszmecseréhez hozzájárulni s velünk esetleg megegyezni. Ha biztosak vagyunk a készség felől, akkor az alak, mely szerint a dolog történhetnék, könnyen fel volna található. Felhatalmazom Czímzettet e körlevél felolvasására, kérem azonban, hogy azt még egy kis ideig ne adja ki kezéből s hogy általában a dologban discretióval járjon el. Bismarck.“ Nem tekintve a „tévmentesség“ dogmájának ismételt hamis felfogását s a tudatlanságot, melyet a pápának a püspökökhöz való, semmikép meg nem változott joghatósági viszonya felől elárul -— csak azt kell kiemelnünk, hogy a hadjárat a pápaság ellen ép oly kevéssé örvendett a külföldi kormányok rokonszenvének, mint Hohenlohe herczeg ostroma a tévmentesség ellen. A többi kormányok jobban ismerték a pápaság hatalmát, mint a birodalmi kanczellár ; a vereség, melyet Péter sziklájának első megtámadásánál szenvedett, eo ipso — Cartossába menetel volt. A birodalmi kanczellár, az első egyházellenes harezi jelenségek főtényezője. Mióta újabban az egész „kulturharcz“ mindinkább ku- darczot vall s az apák saját gyermeköket röstelik, mióta az anyagi állam-hatalom az Isten egyházának hatalmával szemben minden téren tehetetlennek bizonyul — azóta hivatalos toliak a birodalmi kanczellárról, kit különben az egész, „felvilágosodást“ keltő mozgalom hősének bélyegeztek, minden felelősséget az állam, illetőleg birodalom által hozott rendelkezésekért elhárítani igyekeznek; sőt a birodalmi kanczellár a képviselőház 1886. január 28.-i ülésén maga bevallotta, hogy „személyes felfogása semmiféle kultur- harczra sem adott okot.“
