Majunke Pál: A porosz-német kulturharcz története. 1. kötet - 60. évfolyam (Budapest, Buschmann Nyomda, 1897)

Az első törvényhozási intézkedések

AZ ELSŐ TÖRVÉNYHOZÁSI INTÉZKEDÉSEK

271

nyok szándékairól, jobban, mint eddig értesült. A felekezeti téren jelenleg dúló zavarok főokának tartom a német birodalom ügyeinek helyzetéről és a német kormányoknak a pápa elé terjesztett szándékairól szóló téves, részint különös izgatottságból, részint pedig ferde motívumokból sugalt tudósításokat. Azt hittem, hogy oly követ választása, ki mindkét részről teljes bizalmat élvezett úgy igazságszeretete és szavahihetősége, mint békülékeny érzelmei s magatartása miatt, oly követnek a választása, melyet a császár ő felsége egy ismert egyházfő személyében megejtett, Rómában kedves lesz ; hogy békés, előzékeny érzelmeink zálogául fogják tekinteni s a kölcsönös megértés kapcsául fog szolgálni ; hogy abban bizonyítékát fogják látni annak, miszerint soha semmi mást nem fogunk a pápa ő Szentségétől kívánni, mint a mit egy a pápa ő Szentségéhez a legbelsőbb kötelékkel fűzött egyházfő is bátran előadhat és kijelenthet ; hogy a formák mindig azok maradnak, a melyekkel egyik egyházfő a másikkal szemben él s hogy az önmagában is elég nehéz dologban minden szükségtelen súrlódást elkerülünk.

E kinevezéshez evangélikus és szabadelvű oldalról számos aggodalmat kötöttek, melyek Ítéletem szerint általában a követi állás helytelen megítéléséből származnak. A követ lényegileg csak edény, mely uralkodójának utasításaival megtöltve nyeri el teljes értékét, hogy azonban az edény kellemes legyen, t. i. olyan, a mely rendeltetése szerint, mint minden kristályról mondják, mérget vagy epét nem fogadhat magába, a nélkül hogy azt azonnal el nem árulná, ez okvetlen kívánatos, főleg oly kényes viszonyok között, a milyenek ezek. Ezt óhajtottuk elérni. Sajnos, a császári kormány ezen szándékának kivitelét még eddig elénk nem terjesztett indokokból, a pápai kúria azt röviden elutasítva megakadályozta. Mondhatom ilyesmi vajmi ritkán történik.

Szokás, hogyha egy uralkodó a követválasztást megejtette, udvariasságból azon uralkodót, a kinél a követ alkalmazandó, megkérdezi, vájjon ez persona grata-e nála ; mindamellett egész rendkívüli ritka eset, hogy e kérdésre tagadó választ adnának, minthogy mindig a már megtörtént kinevezés visszavonását feltételezi ; mert a mit a császár ily kinevezésnél tehet, azt megteszi, mielőtt kérdést intézne. Ő tehát kinevezett ; ha most kérdést intéz, akkor a visszautasító válasz nem egyéb követelésnél, hogy a megtörtént választást vonja vissza s annak kijelentése : te helytelenül választottál. Körülbelül tíz év óta vagyok külügyminiszter, huszonegy éve foglalkozom magasabb diplomácziai ügyekkel s azt hiszem nem tévedek, ez az egyetlen és első eset, melyet megértem, hogy hasonló kérdésre tagadólag válaszoltak volna. Már többször tapasztaltam, hogy hosszabb idő óta működő követeket kifogásoltak, hogy valamely udvar azt óhajtotta, hogy személy-változás történjék ; de ez az udvar az illető személylyel való diplomácziai érintkezés következtében több évi tapasztalatot szerzett és meggyőződött arról, hogy ezen személy az udvartól óhajtott jó viszonyok biztosítására nem alkalmas s ezt akkor