Majunke Pál: A porosz-német kulturharcz története. 1. kötet - 60. évfolyam (Budapest, Buschmann Nyomda, 1897)
Az első törvényhozási intézkedések
AZ ELSŐ TÖRVÉNYHOZÁSI INTÉZKEDÉSEK 257 köteles a keresztény vallást védeni, hogy végül az iskolának és az egyháznak legbensőbb kapcsolatban kell egymással lennie. Mindezen alapelveket a reformáczió érintetlenül hagyta, ha mindjárt az Igaz tan és az Isten-szolgálat fogalmában és azon kérdés felett, hogy ki ítél e fölött végérvényesen, nagy szakadás támadt is. így maradt az Európa valamennyi keresztény államában, ágy a katholikus, mint a protestáns államokban, egész a franczia forradalomig — vagy még jobban addig, míg a franczia encyclopaedistáknak, a forradalom értelmi szerzőinek elvei a német és nem német fejedelmek udvaraiban kedvező fogadtatásra nem találtak .............. Németországban eddig csak kevés tartomány, különösen Észak- Németország, állott ellen némileg a forradalomnak. Maguk a porosz királyok, a porosz kormány, a konzervatív pártok bizonyos keresztény hagyományokhoz ragaszkodtak, a melyeket nem áldoztak fel a forradalmi eszméknek. És épen ebben feküdt állami szervezetének különös ereje és ez az 1870,-i győzelmeknek tulajdonképeni oka. Az 1866.-i külpolitika ugyan egészen más iránynak hódol és miként a szabadelvűség a forradalomból, úgy ez a császári napoleon izmusból ered. Mivel azonban mindeddig nem folyt be a tulajdonképeni belső porosz politikába, bár jelentékenyen megszilárdította a szabadelvűséget és a keresztény konzervatív elemeket meggyöngítette, de azért teljes uralomra még sem juttathatta azt. így találta hazánkat az 1870,-i év nagy győzelmeivel. Maga a háború, a király szavai, a hadsereg szelleme, az imák, a melyekkel a német nép katonáit a háborúba kisérte, ezen óriási eredmények okozta benyomás, mindez első sorban nem a szabadelvű, hanem a keresztény elvek mérlegserpenyőjébe esett. Minél mélyebbre hat a nép között valamely mozgalom, annál biztosabban támasztja föl az emberi lélekben szunnyadozó vallásos érzelmeket. Az volt már most a kérdés, hogy a német birodalom újjáalkotásánál kié legyen az aratás, vájjon a reform- -zsidó franczia szabadelvűségé, avagy a keresztény német népé ? ‘ Ki róhatja fel tehát nekünk bűnül, ha mi kétségtelen bizalommal vártuk, hogy a német birodalom újjáalkotásánál és .a birodalmi alkotmánynál a keresztény elvek és nem az 1789.-iek fognak mérvadók lenni ? A birodalmi gyűlés összejöttékor egyenesen arról volt szó, vájjon megtartassék-e a német birodalom részére a keresztény intézmények maradéka, a melyek Észak-Nemetországban még fennálltak ; vagy vájjon Poroszország a többi német tartománynyal együtt átadassék-e a franczia forradalmi elveknek, miként azokat a nemzetiségi szabadelvűség képviseli. Ki veheti tőlünk rósz néven, hogy mi a német császártól és porosz államférfiaktól az elsőt vártuk? Ezen reményben vállaltam el én is mandátumot. Azon biztos várakozás, hogy arról foly majd a tárgyalás, hogy a német birodalomnak egy igazán szabad, de egyúttal igazán konzervatív alkotmányt adjunk, a melyben a jogilag fennálló keresztény felekezetek 17 Munkálatok 60 évf.
