Majunke Pál: A porosz-német kulturharcz története. 1. kötet - 60. évfolyam (Budapest, Buschmann Nyomda, 1897)
Az első harczi intézkedések
AZ ELSŐ HARCZI INTÉZKEDÉSEK 213 „Az ügyosztály tisztán egy, a porosz kormányzás keretén belül lengyelesítő közeg jellegét hordta magán. (Nyugtalanság a centrumban s a lengyelek között.) Ez Krätzig dr. vezetése alatt, a ki — remélem — még él, nem volt más, mint néhány előkelő lengyel család kezében levő intézmény, kiknek szolgálatába szegődött e közeg a lengyelesítés hasznára — minden kétes német-lengyel kerületben. Ezért voltam kénytelen elfogadni az ezen ügyosztály megszüntetését követelő javaslatokat és tulajdonképen ez az oka annak is, hogy egyáltalán kulturharczba keveredtem. Az én személyes meggyőződésem szerint különben sohasem keletkezett volna kulturharcz. (Elénk ellentmondás a centrumban.) Igen, uraim, bármit mondjanak önök ez ellen, meghagyom önöket kételkedésükben ; talán vannak, a kik hisznek nekem ; bár nekem egyáltalán mindegy, hisz-e valaki nekem. De személyes véleményemet meg kell ismertetnem mindazokkal, kik arról tájékozódni akarnak. Krätzig, a kath. ügyosztály vezére, vitt engem a kulturharczba, azon osztály vezér- férfia, ki a porosz kormányzat keretében az egyház és király jogai fölött volt hivatva őrködni ; de a ki kizárólag oly irányú tevékenységet fejtett ki, mely a római egyház jogait és kiváltképen a lengyel törekvéseket a királylyal szemben is ápolgatta tekintélyével és pecsétjével. Ezért kellett azt feloszlatni. (Ohó ! a centrumban és a lengyeleknél.) A lengyelek elhatalmasodásának másik magyarázata azon könnyűségben rejlik, melylyel a birodalmi alkotmánynak a sajtóról és az egyesületekről szóló birodalmi törvények behozatala következtében, izgathattak. A lengyel urak nem is késtek kizsákmányolni e birodalmi és porosz törvényeket stb. stb.“ Erre Windthorst dr. többek közt ezt felelte : „A birodalmi kanczellár úr ma egészen új színben tüntette föl viszonyát a kulturharczhoz ; mint mondá, az ő fellépésére a vallásügyi minisztérium kath. ügyosztálya adott okot, melynek élén Krätzig állott. Én személyesen nem igen ismertem ez osztályt, mert akkor még nem voltam itt ; később azonban tanulmányoztam történetét, megismertem a személyeket is ; és mondhatom : csodálnám, ha ezen ártatlan urak bármit is elkövettek volna, a miről vádolják őket. Nem ismerek Krätzig tanácsosnál loyalisabb alattvalót (Úgy van ! — a centrumban) és egyáltalában nem tartom megengedhetőnek bármi módon is gyanúba venni az ő loyalitását (Helyeslés a centrumban) ; ugyanez áll a többi tagokról is. Nem is ezért szüntették meg ezen osztályt ; megsemmisítették azért, mert a vallásügyi minisztérium nem akarja, hogy katholikusok isismerjék az okmányokat.“ (Úgy van ! — a centrumban.) Erre Gossler vallásügyi miniszter válaszolt : „Ép az ellenkező igaz. Még ma is számtalan oly irat hiányzik, mely ez osztály kezei közt volt. (Halljuk ! halljuk ! — jobbról.) Ez osztály bizottságainak a püspökökkel fontos jogi kérdésekben folytatott személyes tárgyalásairól ma sem tudunk bizonyosat.“
