Majunke Pál: A porosz-német kulturharcz története. 1. kötet - 60. évfolyam (Budapest, Buschmann Nyomda, 1897)

Az első harczi intézkedések

AZ ELSŐ HARCZI INTÉZKEDÉSEK

187

A birodalmi kanezellár megkisérli a eentrumpártot a szentszék révén dezavuálni.

Mint ismételve említettük, Bismarck herczeg a felirati és alapjogi viták alatt sem a centrum mellett, sem az ellen nem emelt szót.

De magában dúlt-fúlt. Az újszülött centrum puszta létezése is megérttette vele, hogy a részben általa tervezett, részben a „szabadelvűek“ nyomása következtében megállapított „kulturharcz“-programm véghez vitele nem lesz oly könnyű, mint a milyen az utolsó években volt, midőn részint egyáltalán kevés határozottan katholikus képviselő volt jelen, részint ezek is különböző pártokba lépve forgácsolták szét erejüket.

Hozzá az összes politikailag vele ellenkező elemek is, nevezetesen a mennyiben az új birodalom benső megszilárdításáról volt szó, a centrumban természetes támaszpontra találtak.

Mivel az új birodalomnak — a mint tervezték — katho- likusellenesnek kellett lennie, a centrum ily birodalmat egész intézményében volt kénytelen ostromolni s a welfek, lengyelek, elszásziak és demokrata foederalisták (néppártias- kodók), kik más okokból ellenszenveztek a birodalommal, egészen önként lettek a centrum szövetségtársai.

A protestáns „welfek“ azonnal csatlakoztak a centrumhoz, mint vendégek ; Windthorst, mint katholikus, annak tagjai közé lépett. A lengyeleknek, kik katholikusok voltak, a centrummal egyenlő, vallási érdekeik voltak ; ugyanez állt az elszásziakról is, kik a legközelebbi törvényhozási időszakban jelennek majd meg a birodalmi gyűlésen : mindezek a centrum természetes „függelékei“ voltak.

Azonkívül előre lehetett látni, hogy ha a „kulturharcz“ tovább halad, a centrumtagok száma minden választási időszakban növekedni fog, úgy hogy utóvégre lengyel-elszász függelékeivel az egész parlament harmadát fogja alkotni, — a mi érezhető szálka az új birodalom testében.