Majunke Pál: A porosz-német kulturharcz története. 1. kötet - 60. évfolyam (Budapest, Buschmann Nyomda, 1897)
Az első harczi intézkedések
174 MUNKÁLATOK LX. ÉVFOLYAM által a német birodalom közegei közreműködnek azon feladat teljesítésében, melyet Önöknek az alkotmány előír : „a Németországban élő jog védelmére s a német nép jólétének ápolására.“ A szabályszerű törvényhozás előmunkálatai a háború miatt, sajnos, halasztást s megszakítást szenvedtek. A feladatok, melyek Önökre várnak, közvetetlenül Németország új alakulásából folynak. A múlt év novemberétől az egyes szerződésekben elszórt alkotmányhatározatoknak a birodalmi alkotmány új szerkesztésében kell rendezett összeállítást s megfelelő kifejezést nyerniök. Az egyes szövetségi államok részvétele a birodalom folyó kiadásaiban törvényes szabályozásra szorul ; az észak-német törvények életbeléptetése Bajorországban, mit a bajor királyi kormány szándékozik tenni, az Önök közreműködését fogja igénybe venni. A Francziaországra kivetendő hadi sarczot a birodalom szükségletei és társtagjainak jogos igényei fogják meghatározni s a háborúra fordított költségek számadása oly gyorsan terjesztetik Önök elé, a mint azt a körülmények megengedik. A Németországhoz visszahódított területek helyzete egész sereg szabályrendeletet fog kívánni, melyeknek alapelvei a birodalmi törvény- hozás útján alkotandók meg. A tisztek és katonák nyugdíjait s hátra- hagyottjaik támogatását törvénynek kell szabályoznia az egész német hadsereg igényei szerint, melyekkel a hazáért egyenlő odaadással szereztek érdemeket a nemzet hálájára. Tisztelt Urak ! Kívánom, hogy a német birodalom visszaállítása a német nemzet új, belső nagyságának is előjele legyen ; bárcsak a német birodalmi háborút, melyet oly dicsőségesen vívtunk, nem kevésbé dicső birodalmi béke követné s a német nép feladata a jövőben az volna, hogy a béke javaiért való küzdelmében is győzedelmeskedjék. Adja Isten ! “ A „Germania“ erre megjegyezte : „Pax vobiscum ! Ez tartalma a császári tudósításnak. Nem üres szavak hirdetik ezt nekünk ; ez való igazság. „Az új Németország“ — állítja maga a császár Ő Felsége — „megbízható kezese lesz az európai békének, mert elég erős és öntudatos, hogy saját ügyeinek rendezését, mint kizárólagos, de kielégítő és megnyugtató örökségét megvédelmezze“ és annak bizonyítékául, hogy „az utolsó háború tűzpróbájából kikerült Németország“ tényleg bir ezen erővel, a trónbeszéd a sikeres közbenjáró törekvésekre hivatkozik, melyeknek Németország még a háború folyamán a londoni tanácskozáson szerzett érvényt. Hozzászámítva, hogy a béke óhaja a népben is — melylyel erejéhez képest törődni uralkodónknak mindig egyik főkötelessége volt — erősebben nyilatkozott meg, mint valaha, teljesen alapos a hitünk, hogy az új német császári birodalom a tönkrement francziával ellentétben az európai béke legbiztosabb záloga lesz.