Majunke Pál: A porosz-német kulturharcz története. 1. kötet - 60. évfolyam (Budapest, Buschmann Nyomda, 1897)
Az első harczi intézkedések
AZ ELSŐ HARCZI INTEZKEDESEK 169 denkinek tiltakoznia kell az ellen, a ki nem tanulta meg politikai nézeteit utasítás és parancsszó szerint változtatni. Különben a centrumpárt politikai magatartása épen reánk katholikusokra nézve végzetessé vált s eljő az idő, midőn a legtöbben belátják, hogy a centrumpárt megalakítása politikai hiba s a katholikusok hozzácsatlakozása szerencsétlen gondolat volt, mint azt Reichensperger Péter úr nem sokkal e párt megalakítása előtt Savigny úrnál egy ebéd alkalmával a Müller egyházi tanácsos javasolta „katho- likus“ pártalakítására vonatkozólag nagyon helyesen előre megmondta. Akkor azonban valószínűleg későn fog támadni jobb gondolat. Alulírott tehát távolról sem tehet eleget azon várakozásnak, hogy az u. n. keresztény-konzervatív választó-kör törekvéseit előmozdítsa, sőt inkább a politika és vallás ily összezavarásától s a centrumpárt egyházpolitikai pályájának követésétől óvnia kell mindenkit, a ki a kedélyek nyugalmát, a vallás igaz virágzását és az egyház s a német birodalom békéjét óhajtja s erre törekszik. A centrumpártnak s legtöbb barátjának és tisztelőjének eddig tapasztalt magatartása a vallás, a haza s a béke érdekeinek végtelenül többet ártott, mint használt. Alulírott a loyalitásnak akart eleget tenni azzal, hogy egy mélyen tisztelt elnökség becses levelére válaszolt s nyíltan kijelentette, mi gátolja abban, hogy a felhívásnak eleget tegyen. Künzer dr.“ Az előttünk fekvő különös levél érthető azon egyszerű tényből, hogy szerencsétlen szerzője stréber volt, ki állami támogatással a bor oszlói herczeg-püspökséghez remélt jutni. Minket itt csak a ritka nyomással feltüntetett hely érdekel. Tartalmát maga Müller egyházi tanácsos erősíti meg, ki 1883. évi „Bonifacius naptárában“ erről így szól : „Nem egy centrumpárti gondoskodott a katholikus nép „mozgósításáról“ — csakis a nép önerejéből támadt ezen párt. Igaz volt az, a mit Künzer később az újságokban közzétett levelében kiemelt, hogy akkor, még az 1870.-i országgyűlés új választásai idején, midőn Müller egyh. tanácsos Savigny miniszternél ebéd alkalmával egy katholikus párt alakításáról buzdítólag nyilatkozott, a jelen volt urak s később a centrumpárt kitűnőségei mind ellenezték.“ Ezen ellenzésnek természetesen csak az volt a czélja, hogy a kormányt és a „szabadelvűeket“ megfoszsza azon ürügytől, mintha az alakuló párt támadást tervezne ; hasonlóképen vonták kétségbe a vatikáni zsinaton a német püspökök a csalhatatlanság kihirdetésének időszerűségét,
