Majunke Pál: A porosz-német kulturharcz története. 1. kötet - 60. évfolyam (Budapest, Buschmann Nyomda, 1897)
Az első harczi intézkedések
1136 MUNKÁLATOK LX. ÉVFOLYAM égetőbbé vált, ugyanezen törvényhozási időszak második ülésszaka folyamán megalakult a régi „katholikus párt“ mint „centrumpárt“ — de szintén csak 1867-ig. 1867-től 1870-ig a katholikus képviselők ismét nem képeztek határozott pártot (ép úgy az észak-német birodalmi gyűlésben sem) ; ellenben a törvényhozás ezen időszakában az ó-szabadelvűek csoportosultak egy párttá, melyet „centrumnak“ neveztek. Csak 1871 januáréban, midőn az „ó-szabadelvűek“ más pártokhoz, legtöbben a nemzeti szabadelvűekhez csatlakoztak, egyesültek a fent aláírt férfiak a centrumpárt, vagy a mint a kolostor-ostromra s más tünetek által fenyegetett alkotmányra való tekintettel elnevezték: az „alkotmánypárt“ újjászervezésére. A „katholikus párt“ előkelő vezéreinek egyike (Reichens- perger Péter) még 1870 júniusában a nemsokára beköszöntő kettős választásokra az országgyűlésbe s az észak-német birodalmi gyűlésbe — mely a háború eseményei folytán e közben német birodalmi gyűléssé változott — több katholikus férfiú megbeszélése alapján a „Kölnische Volks-Zeitung“-ban választási programmot bocsátott ki, melynek tartalma a következő volt : „Tekintettel a porosz képviselőháznak s az észak-német szövetség birodalmi gyűlésének küszöbön álló választásaira, a monarchia minden kerületében szükségesnek bizonyult megfelelő választási programm megállapítása. Poroszország katholikus népessége annál kevésbé nélkülözhet ily egyesítő pontot, mivel önmaga csak kisebbséget alkot s mert nemcsak állampolgári jogait és érdekeit, hanem ezeken kívül sokszorosan megtámadott és fenyegetett egyházi szabadságát és élettevékenységét is meg kell védelmeznie. Ennek megfigyeléséből az ország különböző részeinek katholikus férfiai között történt tanácskozások néhány sarkalatos pont megállapítására vezettek, melyek az ő meggyőződésük szerint mindenekelőtt a képviselőválasztásoknál tartandók szem előtt és a választás által biz- tosítandók. 1. Az egyház az alkotmány biztosította függetlenségének sértetlen fentartása saját ügyeinek rendezésében és vezetésében kiváló tekintettel az egyházi társulatok alakítására és fejlődésére. « 2. A keresztény család legszentebb jogainak védelme érdekében a népoktatás felekezeti jellege ellen irányuló minden törekvés és tárna-
