Majunke Pál: A porosz-német kulturharcz története. 1. kötet - 60. évfolyam (Budapest, Buschmann Nyomda, 1897)
További készülődések a "kulturharczra"
140 MUNKÁLATOK LX. ÉVFOLYAM Midőn végül a dél-német „particularisták“, főképen a bajorok is a centrumhoz csatlakoztak, az új párt a vezér- államférfiú részéről többé nem számíthatott barátságos érzületre. Hozzá még ugyanezen időben a katholikus sajtót is „mozgósították“. Berlinben 1871 január 1.-től kezdve a „Germania“ katholikus lap jelent meg, mely kezdetben ugyan a konvertita Pilgram Frigyes szerkesztősége alatt bizonyos „nemzeti katholikus“ irányt követett, de az első német birodalmi gyűlés (1871 márczius 21.) megnyitásakor e sorok szerzőjének kezébe ment át, ki — anélkül, hogy sejtette volna — kifogástalan centrumpárti álláspontja miatt már Versailles-ban magára vonta a birodalmi kanczellár haragját. Mindezen körülmények között várható volt, hogy a birodalmi kanczelláriában háború tör ki a centrum ellen. A centrumban is elfojtott érzéssel várták a zivatart ; hová s miképen talál a csapás, senki sem tudhatta. A pártban még mindig azon nézet uralkodott, hogy inkább a „szabadelvű“ párttal, mint a kormánynyal szemben kell majd harczolniok. A katholikusok álláspontja az új birodalommal szemben. A katholikusoknak, a mennyiben az új birodalom vezérállama az utolsó években hivatalosan ellenük nem fordult, nem volt okuk panaszra. „Megelégedéssel látom, hogy a katholikus egyház viszonyai egész államom területén, a történelem, törvény és alkotmány szerint vannak rendezve“, így szólt Vilmos király a püspökökhöz 1861 október 18.-án, koronázása alkalmával. E gondolatokat ismételte 1866 áprilisában, midőn a két kölni és poseni érsek letette előtte a hódolati esküt. Az 1866,-i háború után a „Staatsanzeiger“ a legjobb bizonyítványt állította ki a katholikusok jó magaviseletéről. (L. f. 69. 1.) Az országgyűlést megnyitó trónbeszéd 1867 november 15.-én az akkor már napirenden levő római kérdésre vonatkozólag megjegyezte: „Kormányom törekvése oda fog irányulni,
