Majunke Pál: A porosz-német kulturharcz története. 1. kötet - 60. évfolyam (Budapest, Buschmann Nyomda, 1897)
További készülődések a "kulturharczra"
BISMARCK MEGVÁLTOZOTT ÁLLÁSPONTJA 137 Radziwil herczeg és Krätzig titkos tanácsos neveinek s a „legmagasabb“ berlini köröknek összehozása a „welfekkel“, „ultramontánokkal“ és „francziákkal“ — hol maradnak a „lengyelek“ ? — nyilván czélzatos s azért szót sem vesztegetünk rá. Wurmb rendőrfőnök jól ismerte ez urakat, midőn az említett iratdarabokat visszaadta. Jóval előbb e papírokat is igen pontosan megvizsgálta. Kimutatási jegyzetek voltak ezek a háború betegápolásáról, melyek magánúton jutottak Krätzig kezeihez s melyeket Kuhnnak fel kellett volna dolgoznia. (Bővebben alább azon fejezetben, mely a vallásügyi minisztérium katholikus osztály megszüntetéséről szól.) Krätzig viszont könnyen persona gratavá lett volna, ha a freiburgi Herzog-féle nyomda híres betűszedőjének szerepére vállalkozik a porosz püspököknél; ily ajánlatokat különösen 1866-ban tettek neki és ő mindenkor visszautasította azokat. (V. ö. f. a 69. 1.) Hogy ezen férfiú is, ki mint az észak-német birodalmi gyűlés és a porosz képviselőház tagja a szabad konzervatív párthoz tartozott, most a centrum- pártba lépett, a kanczellár haragját e párt ellen csak növelte. Ketteler belépése a centrumba szintén érzékeny csapás volt a kanczellárra, habár erre a püspök levele után, melyet Versailles-ban kapott, el volt készülve. A mainzi püspökkel nagy tervei voltak. Ő tudvalevőleg sokat foglalkozott a szo- cziális kérdéssel. Ez mindenek előtt a birodalmi kanczellár szocziál-politikai tanácsadóját, Wagener titkos tanácsost érdekelte, ki azt javasolta pártfogójának, hogy Kettelert kölni érsekké tegye. (Posent Ketteler már korábban visszautasította.) „Ez lett volna“ — úgymond a főhivatalos a „Bismarck nach dem'Kriege“ czímű műben 63. 1. — „az első lépés annak a katholikus egyház németországi herczegprimásává való kinevezéséhez. A kormány a prímás révén egyrészről a pápával, másrészről a püspökökkel érintkezett volna. A szocziális téren jártas Ketteler segítségével konzervatív-szocziális politikát folytatott volna s a tőke- és zsidóuralmat megtörte volna. A klerikális párt mozgósítása után legalább a német püspökök
