Majunke Pál: A porosz-német kulturharcz története. 1. kötet - 60. évfolyam (Budapest, Buschmann Nyomda, 1897)
További készülődések a "kulturharczra"
BISMARCK MEGVÁLTOZOTT ÁLLÁSPONTJA 119 dalom tető alá került; addig semmi vitának sem volt szabad bennünket egymástól elválasztani.“ A tényállásnak mekkora elferdítése rejlett e szavakban : „Ha önöknek sikerült volna stb. !“ Az ártatlan „szabadelvűek“ ! Joggal tartottak attól, hogy Dél-Németország túlnyomóan katholikus népessége később akadályokat támaszt az északnémet szövetséghez való csatlakozásában, ha látja, miként bánnak északon a( vallásszabadsággal. S annál több ok volt erre az aggodalomra, mert Poroszország katholikusai közt már erős mozgalom indult meg az ellen-kérvény ügyében. A katholikus képviselőknek természetesen épen az állott érdekében, hogy az ügy a franczia háború előtt, — mely akkor napról-napra közeledett a láthatáron — még a plenum- ban tárgyaltassék ; azonban a képviselők többsége az ügyet levette a napirendről, hogy néhány évvel később annál kitartóbban lásson hozzá.1) Bismarck herczeg ezen ügyben is kétszínű magaviseletét tanúsított. Míg azt nem ellenezte, hogy Linhoff titkos tanácsos őt a jezsuiták védőjéül tüntesse fel, addig elnézte, hogy a „Nordd. Allgem. Ztg.“ a kolostor-üldöző sajtóval karöltve jár, sőt azt néha jóval túlszárnyalja. Azért katholikus képviselők, más okokból is, többször azon nézeten voltak, hogy a Gneist-féle javaslat a kanczellárt épen nem érintette volna kellemetlenül. Az új német birodalom visszaállítása. További események, melyek a kanezellár szándékát a „kulturharez“ megkezdésére teljesen megérlelték. Végre megérkezett a várva várt pillanat. Az 1870—71.-i háború következtében — hogy Lasker képviselő szavaival éljünk — „az egész birodalom“ tető alá került. ') Jelen tárgy anyaga, a mennyiben a jogi kérdésre s a kamarai tárgyalásokra vonatkozik, igen alaposan van földolgozva a „Dás verfassungsmässige Recht der klösterlichen Vereine in Preussen und der Bericht dér Petitions-Commission des Preussischen Abgeordnetenhauses vom 17. December 1869, beleuchtet von einem Preussischen Juristen“ czímű műben. Hamacher, Frankfurt M. m. 1870.
