Cathrein Viktor: A szocziálizmus. Alapjainak és keresztülvihetőségének vizsgálata - 58. évfolyam (Budapest, Buschmann F., 1895)
Második fejezet. A szoczializmus tarthatatlan alapjai
A BÖLCSELETI ÉS VALLÁSI ALAPOK 57 Marx által feltételezett ideje már itt volna ;*) és mégis hatalmas visszahatás indul meg már is a mód feletti kizsákmányolás ellen. Nem kételkedünk, hogy e visszahatás, mely a jogos önfentartás ösztönéből fakad, mind hatalmasabbá válik. Ha eleddig még eredménytelen maradt, annak kettős oka van. Egyrészt az állam sok tekintetben nem eléggé teljesítette kötelességét a gazdaságilag gyöngébbekkel szemben, a miben természetesen nem kevéssé hibás a nép is, a mely nem törekedett magát kellő emberekkel képviseltetni. Másrészt meg, s ez a fő, a munkások és kézmívesek eddig elszigetelten állottak a tőkepénzesekkel szemben. Hatalmas mozgalom indult meg azonban a testületi szervezkedés érdekében és ez, a mint reméljük, mind szélesebb köröket fog vetni. Ez a mozgalom hatalmas gátat fog emelni a proletárok elszaporodása s a tőkének kevesek kezében való összehalmozása ellenében, különösen ha a nyilvános törvényhozás is eléggé támogatni és istápolni fogja azt. Sőt alkalmat nyújt a lehetőségre, hogy magokból a mai proletárokból egy uj középosztály fejlődjék, a mely mint békítő fél lép a szegény és gazdag közé. Mily gyenge a szoczialisták azon hite, hogy a mai társadalom természetes szükségszerűséggel alakul át a jövő szo- czialista államává, az erfurti gyűlés tárgyalásai kézzelfogható- lag bizonyítják. A közép-pártnak vezérei : Singer, Bebel, Liebknecht, Auer és Fischer azon aggodalmuknak adtak kifejezést, hogy a szoczialista mozgalom „e 1 p o s vá n y o s o d h a t i k“, „e 11 ap o s o d h a t i k“, sőt „romba is dőlhet“, ha Vollmar mérsékeltebb taktikáját követik. Sőt Bebel azt állította, hogy Vollmar taktikája a szoczialdemokrata-pártnak „nyakát szegné“. Hogy táplálhatnának ilyen aggodalmakat, ha komolyan hinnék, hogy a mai társadalom természetes szükségszerűséggel alakul át a jövő szoczialista államává ? ’) Ha a szoczialisták beszédeit hallgatjuk, azt hihetnők, hogy csak milliomosok és koldusok vannak. De szerencsére nem úgy áll a dolog. A kisbirtokosok és kisiparosok osztálya még mindig legszámosabb a legtöbb országban. Ehhez vesszük még a hivatalnokokat, tanulókat és az egyéb állásban levőket, a kik szintén nem proletárok. A szoczialista izgatok életeleme tehát a túlzás.
