Cathrein Viktor: A szocziálizmus. Alapjainak és keresztülvihetőségének vizsgálata - 58. évfolyam (Budapest, Buschmann F., 1895)
Első fejezet. A szoczializmus fogalma és története
38 MUNKÁLATOK LVIII. ÉVFOLYAM (erfurti) programra ot mutatjuk be, hogy az olvasónak az összehasonlítást lehetővé tegyük. AJ A góthai programm. (1875.) 1. A munka forrása minden gazdagságnak1) és minden műveltségnek, s miután általánosan hasznot hajtó munka csak társadalmi úton lehetséges, azért az összes munkatermék a társadalom tulajdona, azaz minden tagjáé, általános munkakötelezettség mellett, egyenlő jog szerint, mindenkinek észszerű szükségleteihez mérten. A mai társadalomban a termelési eszközök a tőkepénzes osztály egyedárúi ; a munkás-osztálynak ezáltal föltételezett függése oka a nyomornak és a mindenféle alakban nyilvánuló szolgaságnak. A munkások fölszabadítása megköveteli, hogy a terme- , lési czikkek társadalmi közös birtokká változtassanak és az összmunka társadalmilag szabályoztassék a munka gyümölcsének közhasznú értékesítésével és igazságos felosztásával együtt. Kell, hogy a munka fölszabadítása a munkás-osztály műve legyen, a melylyel szemben minden más osztály nem egyéb reakczionárius tömegnél. ’) Ezen tételt Marx „A szoczialdemokrata pártprogramm birálatá“-ban hamisnak bélyegezte, a mint hogy kétségen kívül az is. Ebből azt következtették, hogy Marx azon elméletét, mely szerint minden érték a munkából származik, elejtette. De nem igy áll a dolog. A nép gazdagsága Marx szerint a használati értékekből áll és ezeket ép úgy kell köszönnünk a természetnek, mint a munkának. Hogy valamely ország borban, gabonában, kőszénben és hasonlókban gazdag vagy szegény-e, az jórészben a talaj termékenységétől, az ország fekvésétől és természeti tulajdonaitól függ. Ezt Marx egyáltalán nem tagadja. Éppen a munkának a termelési czikkektől való függése oka a munkás szolgaságának mindazon társadalmi viszonyok között, melyekben nem ő maga tulajdonosa a munka- czikkeknek. Az ő értékelmélete csak annyit mond, hogy a csereérték, mely az árút árúvá teszi, az előállításához megkivántató munkában áll. Ebből azután mindenesetre azt a következtetést vonja, hogy a tőkés korszakban a magángazdagság képződése (a nemzeti gazdagsággal ellentétben), vagyis az „érték-többleteknek“ fölhalmozása a tőkepénzesek kezeiben, idegen munka elsajátítása által történik.
