Cathrein Viktor: A szocziálizmus. Alapjainak és keresztülvihetőségének vizsgálata - 58. évfolyam (Budapest, Buschmann F., 1895)
Első fejezet. A szoczializmus fogalma és története
34 MUNKÁLATOK LVIII. ÉVFOLYAM kevés bitorlónak a nép által való kisajátítása (Expropriation) forog szóban.“ 5. A jövő társadalom Marx eszméje szerint. Az imént idézett hely annyiban fontos, mert mélyebb betekintést enged ama jövő szoczialista társadalmi rendbe, a mely az Internationale megalapítójának lelke előtt lebegett. Ha e helyeket a „Das Kapital“ más fejtegetéseivel összehasonlítjuk, e szerint Marx a jövő társadalmi rend következő berendezését reméli : a) Közös tulajdon a termelés minden eszközére nézve, és pedig az által előidézve, hogy a néptömeg a bitorlókat (a tőkepénzeseket) kisajátítja, vagyis demokratikus úton b) A termelési czikkeknek társadalmi lefoglalása (haszonbavétele) szabad munkások közreműköd é s e, azaz a munka nyilvános szervezése alapján, csakhogy szintúgy demokratikus alapon.1) c) A munka gyümölcse társadalmi közös termék. *) *) Vessük össze e helylyel még a „Das Kapital“ 45. oldalán (4. kiad.) mondottakat: „Képzeljünk szabad emberekből álló egyesületet, kik közös termelési czikkekkel dolgoznak és sok egyedi munkaerejüket öntudatosan, mint egységes társas munkaerőt helyezik el. Robinson munkájának minden rendeltetése ismétlődik, csakhogy egyed helyett társadalmilag. Mégis egy lényeges külömbség forog fenn. Robinson minden terméke kizárólag személyes terméke volt s igy reá nézve közvetlenül élvezeti czikkül szolgált. Az egyesület összes terméke társas termék. Ezen termék egy része ismét termelési czikkül szolgál és társas terméknek marad. A másik részt azonban, mint élelmiszert az egyesület tagjai emésztik föl. Azért ezt fel kell osztani közöttük. A felosztás módja a szerint változik, hogy mikép szervezik magát a társas termelést és milyen a termelők megfelelő történelmi fejlettségének foka. Csak az árutermeléssel való viszonyítás szempontjából tesszük fel, hogy minden egyes termelőnek az élelmiszerekben való részesülését munkaideje határozza meg. A munkaidő tehát kettős szerepet játszanék. Társadalmi tervszerű beosztása szabályozná a külöm- böző munkáknak a külömböző szükségletekhez való helyes viszonyát. Másrészről a munkaidő egyszersmind a termelőnek, mint egyediek, a közös munkában való részvételére és igy a közös termékből az egyedeket illető elfogyasztható részre nézve is m érté k ü 1 szolgálna.“ Megtekinthető még a „Kapital“ 492. oldala.
