Cathrein Viktor: A szocziálizmus. Alapjainak és keresztülvihetőségének vizsgálata - 58. évfolyam (Budapest, Buschmann F., 1895)
Harmadik fejezet. A szocializmus lehetetlensége
320 MUNKÁLATOK LVIII. ÉVFOLYAM Humbert bibornok, ki ez időtájt ép Alsó-Italiában tartózkodott, lefordította Cerularius görög levelét latinra s átadta a pápának. Leo szívét fájdalom fogta el, látva, hogy a nyugati egyház számtalan bajaihoz járul most még a görög szakadás s mindent elkövetett, hogy ennek, ha lehetséges, elejét vegye. S hogy ezt minél sikeresebben megtehesse, ötven éves kora daezára megtanult görögül.1) S a mint elolvasta Cerula- riusnak és achridai Leónak levelét, terjedelmes levélben válaszolt nekik, mely a pápa bő theologiai ismereteiről s az egyház érdekében kifejtett buzgalmáról tesz fényes tanúságot.*) „In terra pax hominibus bonae voluntatis.“ Ezzel kezdődik e czáfoló irat, melyben először is a béke szeretetét ajánlja Leo a gőgös pátriárkának, „mert jaj a gőgös és önhitt embereknek, igy szól a 4. fejezetben, kik tagjai és előhírnökei lévén az Antikrisztusnak, ki a büszkeség összes fiainak királya, nem szűnnek meg konkolyt vetni a búza közé s a mennyire tőlük függ, megsemmisítik az aratást, melynek számára elkészítették már a csűrt a mennyekben.“ Ezután szemére lobbantja a pátriárkának, hogy a latinok templomait becsukatta, kolostoraikat elvette. S szembeállítja ezen eljárással a római egyházét, hol a görögök akadálytalanul végezhették szertartásaikat. „Szemére vetitek, igy szól, a római egyháznak, hogy kovásztalan kenyérrel mutatja be a sz. mise áldozatot. Urunk kínszenvedése után ezerhúsz évvel ti fogjátok megtanítani a római egyházat, miként ülje meg ama szenvedés emlékét, mintha semmitse használt volna ama tiszteletre méltó aggastyán itt időzése, tanítása és halála, kinek első sorban mondá az Ur: „Boldog vagy Simon, Jónás fia, mivel nem a vér és hús nyilatkoátatta ezt ki neked, hanem atyám, ki mennyekben van.“ (5. c.) Szemükre veti a keletieknek, hogy heréiteket is papokká szenteltek, mi azon mende-mon- dára is ürügyet szolgáltatott, hogy nő is ült a konstantinápolyi pátriárkái székben. „Ez azonban oly gonoszság, úgymond Leo, hogy nem vagyok képes azt elhinni.“ (23. c.) J) L. Wibert. II. C. 12. 2) L. Migne: Patr L. T. 143, P. 744—769.
