Cathrein Viktor: A szocziálizmus. Alapjainak és keresztülvihetőségének vizsgálata - 58. évfolyam (Budapest, Buschmann F., 1895)
Harmadik fejezet. A szocializmus lehetetlensége
316 MUNKÁLATOK LVIII. ÉVFOLYAM ményeit tekintjük, azon meggyőződésre kell jutnunk, hogy az inkább üdvhozó, mint káros volt. A normannok ezután nem űzték többé rabló mesterségüket, hanem a czivilizált európai népek közé léptek be. S jól jegyzi meg Hunkier, hogy „egy néptörzs czivilizálása és teljés átalakítása sokkal kimagaslóbb mozzanata a történetnek, mint egy nép kiirtása ; s igy tekintve a dolgot, a pápai sereg veresége Civitella mellett bő áldásnak lett forrásává.“ 4) S később, midőn kitört a harcz a pápai szék és a császárság közt, midőn a világi hatalmak mind elhagyták az egyházat s ez a legválságosabb helyzetbe került, egyedül a normannok tartottak hűségesen a szentszékkel. Guiscard Róbert erejére támaszkodhatott csak a minden oldalról elhagyatott VII. Gergely. Egyedül a normannok őrizték meg a pápai széknek fogadott hűséget, s mint Wibert megjegyzi, „elhagyva a kegyetlenség útját, a népekkel, melyekkel együtt laktak, ezentúl úgy bántak, mint honfitársaikkal, s a szent atyának a mig csak élt, hűségesen szolgáltak.“ 2) Leo az 1053. év egész hátralevő részét s az 1054. év elejét Beneventben tölté. A pápának ezen hosszas Bene- ventben való időzése azon gondolatot támasztotta némelyekben, hogy a normannok őt fogva tárták. De ennek ellentmondanak néhány kivételével az összes ezen korbeli írók,3) s ellentmond maga Leo pápa is azon levélben, melyet a Dragonarai ütközet után írt Constantinus Monomachus császárnak.4) E levélben, melynek írása közben a pápa még élénk fájdalmat érzett a történtek fölött, hevesen kikel a norman- . nők ellen „kik, úgymond, mialatt intette őket s mialatt ők minden jót ígértek, hirtelen megtámadták seregét ; de győzelmük felett inkább szomorkodnak mint örülnek.“ A pápa u. i., mint e levélből kitűnik, még nem mondott le végkép a reményről, hogy a normannokat Olaszországból kiverheti s Henriknek és a görög császárnak segítségét várta. Ha *) *) Hunkier : Leo d. IX. u. s. Z. 247. *) Wibert: II. 11. c. 3) L.' Hunkier : 1. 249. s köv. lk. 4) L. Migne : Patr. Lat. T. 143. C. 777. et sequ.
