Cathrein Viktor: A szocziálizmus. Alapjainak és keresztülvihetőségének vizsgálata - 58. évfolyam (Budapest, Buschmann F., 1895)
Harmadik fejezet. A szocializmus lehetetlensége
IX. LEO PÁPA 1049—1054. 309 Láttuk, hogy Leo azért utazott főkép harmadízben Németországba, hogy a császár segítségét kikérje a garázda normannok ellen. III. Henrik méltányolta a pápa törekvéseit, s meg is ígérte, hogy tekintélyes sereggel fogja támogatni, mire Leo érzékeny búcsút vett a császártól s visszautazott Olaszországba. Fájó szívvel hagyta el hazáját, melyet többé nem látott viszont s fájdalmát még növelte annak tudata, hogy ez az ország, melyért annyit tett, melynek érdekét any- nyira szívén viselte, szomorú jövőnek néz elébe. Míg a fejedelmek minden erejüket megfeszítették, hogy az egyház s vele az állam erősbödjék, virágzott a német birodalom, de bizonyos volt benne, hogy ha oly férfiú kerül a trónra, ki nem áll uralkodói hivatala magaslatán, az épület, melyen századokon át dolgoztak, a legnagyobb erők, N.-Ottó, Sz.-Henrik, Konrád, III. Henrik, összedől, miután oly férfiak befolyása kezdett mindinkább érvényesülni, kik az önzés szolgálatában állva, nem óhajtották az erény diadalra jutását, sőt inkább annak elnyomását. Első sorban az egyházi férfiak körében honosodott meg mindinkább ezen felfogás, minek oka az volt, hogy Németország szent életű főpapjai egymás után elhaltak, s olyanok léptek helyükbe, kik ezeknek szellemét nem örökölték, kik IX. Leo reformtörekvéseit nem méltányolták, hanem csak hatalmi törekvést láttak azokban. „Mindinkább beborult a német egyház ege, írja Kerz. A német egyház legerősebb támaszai kidőltek ; nemrég hunyt el a tiszteletreméltó magdeburgi érsek, Humfred, a jámbor és felvilágosodott con- stanzi püspök Theodorich, s végül a szent életű mainzi érsek, Bardo. Nagy és fájdalmas volt e veszteség, különösen most, midőn csak kevesen iparkodtak utánozni azon püspököket, kik Sz.-Henrik korában Németország főpapi székeit ékíték . . . Mély fájdalom fogta el a szent pápát ezeknek láttára, ki prófétai ihletében már sejté, minő sors vár a német egyházra.“ J) Szomorú hangulatban hagyta el Leo Németországot s érkezett meg Olaszországba, hol uj megpróbáltatás várt reá. Az 1053. év quinquagesima vasárnapján vonult be Mantuába, *) *) Stolberg-Kerz : Gesch. d. Rel. Jesu. XXXV. 298.
