Cathrein Viktor: A szocziálizmus. Alapjainak és keresztülvihetőségének vizsgálata - 58. évfolyam (Budapest, Buschmann F., 1895)
Harmadik fejezet. A szocializmus lehetetlensége
164 MUNKÁLATOK LVIII. ÉVFOLYAM szorosát elvégzi annak, a mit egy más kevésbbé ügyes és gyöngébb elvégezni képes. így csakhamar nagy társadalmi külömbségek támadnának, különösen ha a gyengébb munkást még betegség vagy valamely más szerencsétlenség akadályozná hosszabb időre munkájában. Mert feltételezzük, hogy annak, ki egész nap dolgozik, nagyobb a jövedelme, mint annak, a ki beteg és munkaképtelen. Külömben az embereket mi sem serkentené munkára s őzönként tódulnának a kórházakba. Ha még oly sok szép szót vesztegetnek is a szoczialdemo- kraták a „közérzékről“ és a közjóért való önfeláldozásról, megszüntetni ezzel még sem fogják a munkától való amaz idegenkedést, mely az emberiség nagy részénél tagadhatlanul megvan. Azon érvek, melyeket Rodbertus ellen az imént felhoztunk, a Marx által indítványozott felosztási mérték ellen is szólnak. A kommunizmus magasabb fejlődési fokán az összes termékekben kiki szükség leteszerint részesítendő. Erre alább még visszatérünk. Egy alsóbb fokán pedig, midőn a kommunista társadalom a tőkés társadalomból csak kibontakozó félben leledzik, mindegyik termelőnek a társadalomtól annyit kell visszakapnia, a mennyit annak adott. „A mit a társadalomnak adott, ez az ő egyéni munkamennyisége volt. Pld. a társadalmi munkanap az egyéni munkaórák összegéből áll ; az egyes termelőnek egyéni munkaideje a társadalmi munkanapnak általa kitöltött része, ahhoz való hozzájárulása. A társadalomtól tehát bárczát kap, hogy ennyi és ennyi munkát végzett (levonva egy részét a közös alapokra), és ezen bárczával a társadalom által készletben tartott fogyasztási czikkekből annyit vesz ki, a mennyi munkájának megfelel. Ugyanazt a munkamennyiséget, melyet a társadalomnak egyik alakban szolgáltatott, kapja vissza más alakban.“ *) Valóban homályos egy beszéd ez 1 „Bárczát kap, hogy ennyi és ennyi munkát végzett.“ Ha azt kell ez alatt érteni, hogy a felosztásban pusztán a munkaidő szolgál zsinór- mértékül, akkor ennek igazságtalanságát és hasznavehetetlenségét már bebizonyítottuk. Maga Marx is bevallja, hogy nem minden munkás végez ugyannyit. Ha pedig azt akarja Marx, l) Zur Kritik des socialdemokratischen Parteiprogramms i. h. 566. 1.
