Cathrein Viktor: A szocziálizmus. Alapjainak és keresztülvihetőségének vizsgálata - 58. évfolyam (Budapest, Buschmann F., 1895)
Harmadik fejezet. A szocializmus lehetetlensége
A TERMÉKEK ELOSZTÁSA 153 Igaz, hogy a termények egyes nemeit bizonyos gócz- ponton lehetne felhalmozni, a honnan aztán szétosztatnának. Ez lényegesen megkönnyítené ugyan az áttekintést, egyúttal azonban óriási idő- és munkapazarlással járna. Mindenekelőtt p. o. a bort az összes bortermő vidékekről meghatározott központokba kellene összehordatni és innen azután megkívánt mennyiségben ismét azon helyre szállítani vissza, a hol termett. Képzeljük csak el, — hogy a dolgot példával világítsuk meg — mi lenne akkor, ha azt kellene meghatározni, mennyi tejet lehet valamely államban elosztani és mennyit lehet abból minden egyes embernek juttatni, hogy mindenki egyformán ki legyen elégítve. Ki képes vájjon ezt egy egész országra nézve csak megközelítőleg is megállapítani, hiszen a tej mennyisége a külömböző évszakoktól, a takarmány különféle- ségétől, továbbá még sok más körülménytől és esélyektől is függ, és napról-napra változhatik ? És igy kellene mindazon ezer és ezer természeti és mesterségesen előállított termékekkel is eljárni, a melyekre egy nagy államnak szüksége van. Azután vájjon az összes jövedelem egészen elosztás alá kerül-e? Semmiképen sem. Abból legelőször is, mint azt Marx maga is világosan hangsúlyozza, azt a részt kell félre tenni, mely a termelés folytatására, a gyárak, gépek, szerszámok kijavítására, uj termelési eszközök és épületek előállítására, nyers anyagok stb. beszerzésére szükséges. Azonkívül szerencsétlenségek, természeti csapások okozta zavarok esetére tartalék- és biztosítási tőkét kell létesíteni. Végül a következők is levonandók a közös jövedelemből : „Először az általános kezelési költségek, melyek nem a tulajdonképeni termeléshez tartoznak ; másodszor, a mik közös szükségletek közös kielégítésére vannak szánva, minők az iskolák, egészségügyi intézetek stb. ; harmadszor alaptőkék munka- képtelenek számára, egyszóval : a mi manapság az u. n. hivatalos szegényápolás ügykörébe tartozik.“ *) Efféle levonásokkal a szoczializmus az adókat akarja feleslegesekké tenni. A jőve- l l) Marx: Zur Kritik des socialdemokratischen Parteiprogramms, i.
