Hammerstein Lajos: Isten létének érvei. Munkálatok - 56/2. évfolyam (Budapest, Buschmann F., 1893)
VIII. A személyes és végtelenül tökéletes Isten
A személyes és végtelenül tökéletes Isten 41 tévességét is, mely szerint nincs sehol a világon szabad akarat s minden való dolog egyszersmind szükségszerű is. Nem tudom mégállani, hogy Gutberletnek annyira világos fejtegetéséből egy részt szó szerint ide ne iglassak. Azt mondja : Hogy határozottan fejezzük ki magunkat, fejlődés egyáltalán nem lehetséges sem jobbra sem rosszabbra, ha a világ kezdeténél kizárjuk a szabad választást. Mert ha a világ végső oka nem szabad akaratilag határozta meg a világ folyását, akkor az lényegéből folyik. De a mi valamely dolog lényegéből következik, az nincs alávetve az időnek, a mint nincs maga az illető dolog sem. Igaz ugyan, hogy valamely tulajdonság, működés csakis más ilynemű tulajdonság vagy működéssel való függési viszonya alapján keletkezik, a mint pl. az akarat az értelem után keletkezhetik a lélek lényegében, csakhogy ez az »után« nem tételez fel időbeli egymásutánt. A háromszög lényegében sok tétel csakis egymástól való kölcsönös függésből származik: hiszen egyik tételt a másikból bizonyítjuk. De az időben való egymásutánság csakis gondolkozásunk mozzanataiban van meg, melyek e tételeket egymásután fogják fel ; maguk a tételek a háromszög lényegével oly idősek, mint ez maga. A világnak oly időben végbemenő olyan fejlődése tehát, mely nem függ a szabad akarattól, lehetetlenség. És e lehetetlenség ugyanaz marad, akár egyetlen egy végső okot, akár az okoknak egész seregét, pl. a számos paránvt fogadjuk is el a világ létezésének alapjáúl. Ha létezik valami, végtelen lénynek is kell létezni. Mert ha csak véges lények léteznének, mindig gondolhatnánk ezeknél tökéletesebb vagy tökéletlenebb lényt. Mert a tökéletességnek minden véges foka alatt és felett számtalan más fok van s a tökéletesség minden egyes fokán ismét számtalan egyed lehet. Nincs semmi ok, hogy a tökéletesség fokaiból miért valósúltak volna meg csak némelyek; ugyanazon alapon, melyen az említett fokok, meg kellett volna minden gondolhatónak valósulnia. Tehát vagy ez az eset forog fenn s akkor létezik a legmagasabb fok is, a végtelenül tökéletes lény. Vagy csak néhány véges lény létezik s akkor szabad lénynek kellett ezeket a többi közül kiválogatni. Ezzel pedig
