Hammerstein Lajos: Isten létének érvei. Munkálatok - 56/2. évfolyam (Budapest, Buschmann F., 1893)
VIII. A személyes és végtelenül tökéletes Isten
A személyes és végtelenül tökéletes Isten. 39 rattal kellett felruháznia. És most kérdem a theologus úrtól : Vájjon az-a lény, a ki mindezekre képes volt, nem tudna-e gondolkodni és akarni ? Régi közmondás: »Senki sem adhat olyat, a mije nincs.« Isten pedig nekünk értelmet és akaratot adott. Hogyan tehette volna meg ezt, ha maga nem lett volna ezen tehetségek birtokában? Azt természetesen nem tehette meg, hogy a maga tehetségeiből levágott volna egy darabot, mint mi a kenyérből szoktunk. De föltéve, hogy ezt megtehette volna, ezen tehetségekből magának is kelleti volna egy bizonyos mennyiséggel bírnia, hogy száz meg száz millió embert értelemmel és akarattal ruházhasson fel. Még gazdagabbnak kellett volna lennie, és pedig végtelen gazdagnak ezen tehetségekben, hogy az egész emberiséget oly módon szerelhesse fel, hogy ő a magáéból semmit se veszítsen. Istent nem úgy kell képzelnünk, mint valamely anyát, ki maga annyit veszít kenyeréből, a mennyit gyermekei között szétoszt, hanem mint egy művészt, ki szelleméből legkevesebbet sem veszít, ha azt műtárgyával osztja meg. Valóban az ember összes működései között talán a művész teremtése az, mely nekünk Isten megfoghatatlan teremtéséről még legtalálóbb képet nyújt. Mert a művész is mintegy semmiből hoz létre valamit és teszi ezt úgy szólván a nélkül, hogy maga veszítene valamit vagy egyébként változnék. Mindazonáltal a művész teremtése is csak gyönge és tökéletlen képe Isten teremtő működésének. De ha a világ művészi teremtés által és nem valami vegytani, következőleg öntudatlan tevékenység útján jött létre, akkor Teremtőjében észt és akaratot tételez fel. Isten tehát személyes lény. 2. Vegyünk fel még egy más szempontot is ezen érv megerősítésére s egyszersmind annak bebizonyítására, hogy Isten nemcsak értelemmel és szabad akarattal, hanem minden gondolható tökéletességgel fel van ruházva. Ezen okoskodásunk kissé elvont ugyan, de egészen helyes. Azt mondom tehát: Mivelhogy Isten belső szükségességnél fogva létezik s nem más lény szabad akaratának teremtménye, azért változ- hatlannak vagyis olyannak kell lennie, a ki sem újabb
