Hammerstein Lajos: Isten létének érvei. Munkálatok - 56/2. évfolyam (Budapest, Buschmann F., 1893)
VII. Van-e Istenben változás?
Van-e Istenben változás ? 33 2. Ismeretének gyarapodnia kellett, mert most már a világot maga előtt látta, a melyet azelőtt nem látott. 3. Hatalma is növekedett, mert azon időtől kezdve uralkodik a világon. íme, Páter úr, ezek ellenmondások az ön bizonyítási eljárásában és mégis azzal akarja ön a világon kívül lévő Istent a világ létezésének alapján beigazolni. (H. páter felelete.) Levelében olvasott kifogásaira, theologus úr, mindenek előtt azt jegyzem meg, hogy azon nehézség, melyet ön az önmagától való lény változásából merít, sokkal erősebben szól ön ellen és főképen a pantlieismus ellen, mint ellenem. Megengedi, hogy az úgynevezett belső szükségességből létező anyag minden esetre sokkal nagyobb változásoknak van alávetve, mint a minőket én az ön felfogása szerint, Istenben felvenni kényszerülnék. A változó világ minden esetre bizonyos teremtő tevékenységet tételez föl Isten, mint föltétien lény részéről. Hogy azonban Isten eme teremtői tevékenysége következtében változnék, ez nincs bebizonyítva, nem is lehet; ez nem igaz, ha mindjárt nem tudjuk is felfogni teljesen ezen változhatatlanságot. Hogy jobban behatoljunk a dolog velejébe, engedje meg, hogy a scholastikus bölcseletből hozhassak elő nehány pontot, melyeket az ön által felfedezett ellenmondásoknak megfejtése kedvéért meg kell világítanunk. Tartósság tekintetében a dolgoknak háromféle létezési módjuk van. A scholasztikusok ezeket a következő műkifejezésekkel jelzik : aeternitas, aevum, tempus. A tempus (idő) jelenti a dolgok létezésének módját itt e földön, az aevum pl. a halhatatlan lelkeket a túlvilágon. A kettőnek egymástól való külömbsége most nem érdekel bennünket közelebbről, de igenis érdekel bennünket mindkettőnek ellentéte az aeter- nitassal, amaz örökkévalósággal, a mely egyedül és kizárólag Istenben található föl. A teremtett dolgok körében u. i. megvan az időszakoknak bizonyos egymásutánja ; esztendő esztendő mellé sorakozik. De az egyik esztendő nem a másik. A halottak pl. beszélhetnek multjokról, jelenükről és jövő3 llammerslein : Isten létének érvei.
