Hammerstein Lajos: Isten létének érvei. Munkálatok - 56/2. évfolyam (Budapest, Buschmann F., 1893)
XXVI. Az erkölcsi világrend
228 Munkálatok 56. évfolyam. zású, a kellem-érzet, a természeti jólét«.1) Fönséges erkölcstan, amely csupán csak rideg önzésből áll. Hiába törekszik Stern az önzés gyanúját erkölcstanáról lemosni. 0 megvallja, hogy az »minden emberi cselekedet rúgója«, ha »nem is egyedüli indító oka«. Ha tehát Stern úrnak más indító okai is vannak, akkor azok bizonyára nem képezik erkölcstanának alapját, mert azt mondja: »Csakis a boldogságra való törekvés képezheti a józan erkölcstan alapját.« (50. o.) De legyen elég e tévedésekről ! A kereszténység higgadtabb gondolkozáséi ellenei megvallják, hogy Isten és vallás nélkül erkölcsiség nem képzelhető. így Rousseau azt mondja : »Egyesek az erényt a puszta észre akarják alapítani, de én megvallom, hogy a valláson kívül az erkölcsiség szilárd alapját sehol sem találom. Ha Isten nem létezik, akkor minden bűnös egészen helyesen okoskodik, midőn mindent önmagára, mint egyedüli központra vonatkoztat.«3) Sőt Schopenhauer is úgy itél a pantheismusról (a mi az atheismusról ép úgy, sőt még nagyobb mértékben áll) : A pantheismus mellett az erkölcstannak tönkre kellene mennie. Spinoza ugyan helyenkint kísérletet tesz, hogy azt sophismák által megmentse, de többnyire habozás nélkül feladja. Minden pantheismus ugyanis az erkölcstan elutasíthatlan követelményein, a világ bajain és szenvedésein utoljára is hajótörést szenved. Ha a világ nem egyéb theophaniánál, akkor minden, a mit az emberek vagy akár az állatok is tesznek, egyformán isteni és nagyszerű : egyik dolog sem gáncsolható vagy dicsérhető, mint a másik : tehát megszűnik minden erkölcstan. Innen van az, hogy napjainkban az ismét virágzásra jutott Spinozismus, azaz pantheismus következtében az erkölcstanban oly mély a hanyatlás és közöny, hogy ezt csak puszta bevezetésnek tartják a tisztességes állami és családi élethez, a melyben mint rendszeres, teljes, élvezet- és kellemdús filiszterségben az emberi lét végső czélját látják.s) >) J. Stern. Die Religion der Zukunft. 3. Aufl. (Stuttg. Dietz). 48. o. 2) V. ö. Pesch Welträthsel. II. 443. old. 3) Schopenhauer : Die Welt als Wille. 4. Aufl. 1873. II. 677. old.
