Hammerstein Lajos: Isten létének érvei. Munkálatok - 56/2. évfolyam (Budapest, Buschmann F., 1893)

XXIII. A lélek egyszerűsége

egységnek sokkal csekélyebb mérvére vall, mint az oszthatatlansággal járó egység. Az osztható lény, mint az anyag, egymás mellé helyezett részekből áll, megfelelően a tér egyes részeinek. Az oszthatatlan ellenben a térnek minden részében, melyet csak elfoglal, egész lényegével van jelen. Hogyan mutassam meg most azt, hogy az ember lelke eme magasabb rendhez tartozik? Azon módban mutatom ki, a melyben ezen lélek esze által működik. Az ész oszthatatlan fogalmakat képes felfogni : tehát maga is oszthatatlan. Pl. : a létnek vagy pontnak fogalma oszthatatlan.

Ha már az ember lelke is nem volna oszthatlan, ha térbeli létezésének minden pontján nem volna egészben jelen, hanem inkább, mint a testeknél láthattuk, egyik része a másik mellett volna elhelyezve, úgy, hogy feldarabolható volna, akkor soha sem volna képes osztatlan dolgokat megismerni. A képek, melyeket a dolgokról alkotna, mindig csak a térbeli, testi kiterjedések alsóbb rendjében maradnának, részt rész mellett mutatnának fel, tehát nem volnának képesek pl. az oszthatatlan fogalomnak oszthatlan lényét megjeleníteni.

Legvilágosabban nyilvánul ezen igazság az embernek öntudatában. Az ember utalhat »én«-jére, teljesen reflektálhat önmagára. Ez azonban ismét egyszerű megismerő tehetséget tételez fel ; mert az összetett pl. testi szemünknek észre- vevő tehetsége teheti ugyan önmagát szemlélődése tárgyává a tükörben, mint valamely külső tárgyat, de nem képes a szónak tulajdonképi értelmében önmagát vizsgálata tárgyává tenni. Ha azonban a léleknek ismerő tehetsége, névszerint az ész, oszthatlan, akkor magának a léleknek is, melyben az ész mintegy gyökerezik, oszthatlannak kell lennie. Felhozták a lélek oszthatlansága .ellenében, hogy a lefejezett embernek feje és törzse is még látható életjeleket mutat. De mi nem vagyunk kénytelenek ebben mást, mint galváni rángatózásokat vagy valami hasonlót látni. Két fél emberi lélek, két fél ész, két fél akarat ezen esetben semmikép sem tárul elénk s épen oly kevéssé két egész. És így az ember lelke oszthatlan. Ha pedig oszthatlan, akkor ebből megczáfolhatatlanúl az következik, hogy a nemzésnél teste ugyan a szülők testéből válik ki, de nem egyszersmind lelke is azoknak leikéből ;

A lélek egyszerűsége. 203