Hammerstein Lajos: Isten létének érvei. Munkálatok - 56/2. évfolyam (Budapest, Buschmann F., 1893)
XXIII. A lélek egyszerűsége
XXIII. A lélek egyszerűsége. (Páter H. levele.) edves Barátom! Utolsó levelemben végső eredményként azt mutattam ki, hogy az ember és állat közt lényeges különbség van. Ez főleg a szellemi téren tűnik ki és azt bizonyítja, hogy az emberi lélek soha sem származhatott önkéntes fejlődés útján az állatországból. Értelem és szabadakarat annyira különböző mindattól, mit az állatvilágban láthatunk, oly magasan áll az utóbbi felett, hogy magasabb hatalom befolyása nélkül az embernek az állatországból való fejlődése lehetetlen. Épúgy hiányzanak az őslénytan és népisme bizonysága szerint a majom és ember testalkatára nézve is az átmeneti fokozatok és mégis azt bizonyítja az őslénytan, hogy az ember csak az utolsó földkorszakok óta létezik. így tehát ellenállhatatlan erővel nyilatkozik meg ennek igazsága, mely szerint, az ember Teremtőnek köszöni eredetét. Ezen Isten-érvvel én azonnal egy másikat is kapcsolatba akartam hozni, mely minden egyes emberi lélek létezésére támaszkodik. De mert láttam, hogy levelem nagyon is hosz- szúra nyúlt, későbbre tartottam fenn ezt s most pótolni akarom mulasztásomat. Kérem azonban, legyen szíves emlékébe idézni mindazt, a mit előbbi levelemben a léleknek szellemi természetéről s az embernek öntudatáról mondottam. Mert erre támaszkodva, tovább fonom következtetésemet : nemcsak az emberi nem egészben véve, hanem külön, minden egyes léleknek származhatása a Teremtő működését tételezi föl. Miképen keletkeznek általában véve bármely, már meg-
