Hammerstein Lajos: Isten létének érvei. Munkálatok - 56/2. évfolyam (Budapest, Buschmann F., 1893)
XVIII. Az állatvilág
Az állatvilág. 121 keztetni. Az életelv két nemének tevékenysége tehát nem csupán fokozatilag, hanem lényegesen nemileg különböző : azért, két nemileg különböző életelvet kell elfogadnunk, olyatén módon, hogy a növények életelve nem vállhatott, csupán esetleges tökéletesedés hozzájárulása folytán lassankint az állatok elvévé. Előbb sikerülne valami [berlini csavargóból csiszolás s jobb ruházat által tősgyökeres lovagot faragni. De az nem megy; és nem is lehet azl abból kihozni. Ép így nincs meg az érzéki észrevevés képessége a növényben. Hogy jutott hát abba? Schneider, Hackel egyik legjelesebb tanítványa így felel erre: »Az érzőképességnek egyszer csak kellett szaporodás nélkül keletkeznie, ha igaz, hogy az állatok nem lakják a földet örök időktől fogva, hanem bizonyos időben kezdtek élni. Mihelyt létrejött azon szénsav-vegviilet, mely mindenkép birt az állati őssejt tulajdonságaival, létrejött az érzőképesség is.« l) Nagyon helyesen ! De ki létesítette azon szénsavvegyü- letet? S ha létrejött, ki lehelt abba életet, hogy érezhessen ? Úgy látszik, hogy Schneidernél azon ösmeretes következtetésre jutunk, mely felbontva így hangzik: »Az érzőképesség csupán teremtés vagy ősképzés által keletkezhetik; teremtést nem fogadunk el, mert nem akarunk teremtőt; tehát ősképzés által keletkezett ; s így aztán az következik, hogy Isten létét az érzőképesség létezéséből nem lehet bebizonyítani.« Világítsuk meg ezen bizonyítékot egy hasonlattal. Bezárnak egy fiút valamely szobába, melyben szép pástétom van. Bizonyos idő múlva fölnyitják a szobát s a pástétomnak se híre, se hamva; természetesen, megette a gyerek. Kérdőre vonják. De mint védekezik ő ? Bizonykodik, hogy a pástétomnak lassankint szárnya nőtt, a mi körülbelül egy óráig tartott. Miután a szárnyak megnőttek, a pástétom a nyitott, ablakon kiröpült. Bizonyítja ezt az, hogy: előbb a szobában volt, s most már nincs. Tehát nem ettem meg! ’) Schneider. Az állati akarat, 140. old. (Peschné! Welträthsel. II. 163. oldal.)