Hammerstein Lajos: Isten létének érvei. Munkálatok - 56/2. évfolyam (Budapest, Buschmann F., 1893)
XVII. A világ alakulása a theisták és atheisták fölfogása szerint
110 Munkálatok 56. évfolyam. is úgy keletkezett, hogy semminemű értelmiségre sem volt szüksége. Fölvilágosítlak, hogy történhetett ez. Régente kétségtelenül tűzhányók voltak itt. Krátereik időnkint tüzes gömböket okádtak, melyek a levegőben kihűltek s mint hideg lávatömeg hullottak a földre. Ezek felülete természetesen meglehetős durva volt, úgy, hogy különféle rajzok voltak rajta. Mi lehetetlenség van abban, hogy száza- donkint oly rajzok is voltak, melyek teljesen megfeleltek ezen Írásjegyeknek? Tegyük már most fel, hogy ezen a tájon tiszta érez is volt található, hogy itt-ott pl. arany rögöcskék is léteztek. Ha most a gömb épen az aranyra esett, úgy annak fölirata erre nyomódott; s lia ezen eset az évek billióinak leforgása alatt, melyek végtelen számban állanak rendelkezésünkre, többször ismétlődött, épen nem lehetetlen, hogy ezen költemény részletenkint különböző arany darabokra volt rányomva. Az aranydarabok ezen élesmetszésű nyomást állandóan megtarthatták, mert levegő nem támadta meg azokat. Föltéve most,, hogy valami tellurikus felforgatás azon aranydarabokat valami szikla kopasz felületén szerencsésen összekombinálta, teljességgel nem elképzelhetetlen, hogy ez a dráma aranynyomatban fekszik most szemeink előtt. Ezen utóbbi változatokkal egyidejűleg a tűzhányók közelében lévő valamely tó is magas hőfokra emelkedhetett. Ezen állapotban a különböző növényi állagokat péppé kellett olvasztania. Ha most valami orkán ezen növény-iszap egy részét magával ragadva a fönnebb említett sima sziklára vitte föl, az iszapnak finom hártyává kellett száradnia, mint ezt e könyv lapjain láthatjuk. Az iszap szürkészöld színét ugyanis a nap sugarai addig fehérítők, míg e lapok vakító fehér színt nyertek. Majd fekete harmat hullott alá, mely a régen kiveszett rovarfélék nedvéből keletkezett; bevonta az aranydarabkákat, de nem ért a fehér hártyához. Nem sokára fölkapta a szél a hártyát s gyöngéden az arany rajzolatára nyomta. A szél többszöri fuvallata összehajtogatta e hártyát, míg nem az az előttünk fekvő kis alakot nyerte. A tűzhányó most sima felületű tömeget adott ki, mely a könyvet összesajtolta. Geologikus súrlódások lecsiszolták a könyv három oldalát, úgy, hogy az egyes lapok szabadokká lettek.
