Hammerstein Lajos: Isten létének érvei. Munkálatok - 56/2. évfolyam (Budapest, Buschmann F., 1893)
XV. A nemek természetes tenyésztése és fokozatos egymásutánja
96 Munkálatok 56. évfolyam, létéről visszaháratnlik a mai elméletgyártás istentelen üzel- meire. Térjünk át ismét tölgyágfürészelőnkhöz. Több éven keresztül 12 nőstényre csak 5 hímet találtunk; jóllehet az utóbbiak sokkal élénkebbek, a napsugárban sütkéreznek és röptűkben gyakran találkozunk velők, míg a nőneműek csendesen és észrevétlenül a tölgyfahajtásokban ülnek vagy azokon sétálgatnak. A rh. pubescensnél épúgy mint a betulaenál (alui), a hol Schmidt-Gőbel szerint a hímeknek viszonyszáma a nőneműekhez 1:4 ; ez az eredmény a darwinistikus törvényre annál kedvezőtlenebb, mivel mindkét faj kitűnik az által, hogy hímeiknél feltűnő módon jelentkeznek a másodlagos jegyek. Az átmeneti formákra vonatkozólag is találok Wasmann atyánál egy igen találó megjegyzést :*) Azon körülmény, hogy egyes systematikus fajoknál a különböző változás bizonyos átmenetet mutat, nem bizonyíték a fajválasztás elméletének igazsága mellett ; így a kis rhvnchites pauciseta nem hajt vizet a Darwin malmára. Mert a nemeknek lassú változás által való keletkezésének elmélete szerint valamennyi szerves formának maga alatt lassú átmeneteket kellene feltűntetni. A változáson alapuló szerves képződés tekintélyes többlete t. i. tisztán alaki természetű a nélkül, hogy befolyással volna a létért való küzdelemre. Valamint a rvnchites pauciseta fejének és szárnytakaróinak sajátságos pontozása által egy hajszállal sem veszt vagy nyer létképességében, úgy a legtöbb más változatú szervezetnek sincs sajátságos alaki jellegük által semmi előnyük vagy hátrányuk a létért való küzdelemben. Ha tehát, amint Darwin állítja, a törzsformák magukban véve határtalan és határozatlan változatossága volna a természetfejlődés nagy indítóoka, úgy a mi faunánk és flóránk is telve volna a legkülönbözőbb változatokkal és nem volnának rendszeres és szoros határokkal körülzárolt alakjaink. Mert a természetes ivari kiválás nem lehetett gyilkosa a morfolo- logikus átmeneteknek és nem zárhatta azokat előlünk, mint ;) Wasmann: »Der Trichterwickler.« 184—185. o.