Hammerstein Lajos: Eredeti dolgozatok. Munkálatok - 56/1. évfolyam (Budapest, Buschmann F., 1893)

Költemények

Költemények.

29

DI C S 0 S E G.

§

telkemet, az Isten Lelkének szülöttét, Titokzatos vágyak Csordúltig betölték,

Valami úgy hajtá,

Valami úgy készté, Ábrándjai izgalmával Önmagát emészté.

Sóváran, hevűlten,

Merészen kelt szárnyra. Duzzadó erejét Aczélozta vágya.

Törni a magasba,

Tenni nagyot, szépet,

S nem fogadni semmit érte : Csak a dicsőséget !

Dicsőség ! te titkos, Csodálatos mámor !

Mely a szívnek mélyin Mennyeket varázsol :

Te voltál e szívnek Örök ideálja:

Ha születtem, nem lehettem Pulya tétlen, gyáva ! —

Ám a miben annyi Milliók botlottak. Ösvényére léptem Hamis tévutaknak,

S olvastam a múltban, Láttam a jelenben :

Nyoma sincsen sehol annak A mit én kerestem.

Porba hulllak büszke Százados nagy tölgyek.

Feledés sírjába Óriások dőltek ;

Kit egy nap a hír és Jó szerencse hordott,

Másnap, mint az üres bálvány Összetört, leomlott.

S akár merre néztem,

Mindig csak ezt láttam. —

— Mennyi nemes lélek, Szörnyű csalódásban.

Hiú csalókép csak Az ő dicsőségük ;

Buborék, mely szerte pattan. Mihelyt utolérjük.

Nem érdeklett többé Világ dicsősége,

Minek is ? ! ha ingó.

S a holnappal vége.

Magasabb eszménynek Kell a földön lenni :

E kis szív a nagy világgal Nem tud még betelni.

Hol van hát az ember Igaz dicsősége ?

— Hála az írásnak, Megtaláltam végre :

»— Távol legyen másban Dicsekednem nékem.

Ha nem az én uram Jézus Drága keresztjében !<