Hammerstein Lajos: Eredeti dolgozatok. Munkálatok - 56/1. évfolyam (Budapest, Buschmann F., 1893)
Gondolataink és érzelmeink XIII. Leo lábainál
Gondolataink és Érzelmeink XIII. Leo lábainál. Xi9 Xsk.i 21 szabadított rabszolgát kötelez hálára Isten iránt, ki általa ily nagy dolgokat cselekedett.« Féltő szemmel kíséri a nemzetek sorsát s midőn látja, hogy az erkölcs s vele az országok alapja hanyatlani, gyöngülni kezd, fölemeli hatalmas szózatát s óva int a fenyegető veszélyre. E gondos, igazán atyai szeretetnek boldog tanúi Ir,- Franczia-, Angol-, Spanyol-, Németország, — sőt még az orosz czárra is kiterjed őrködő figyelme. És mit szóljunk azon beszédeiről, melyeket a bíbornokok tiszteletreméltó gyülekezetében tartott Olaszország szomorú viszonyairól? ... A hazáját lelke egész hevével szerető nagy hazafi fájdalmas sóhajai, jajjai ezek, melyek ép oly fönséges- nek mutatják be emberi oldaláról szentséges Atyánk lelkét, miként az egyház szomorú helyzete fölött való bánkódásai, keservei isteni oldaláról. És mégis azt mondják róla rágalmazó ajkak, hogy Olaszország ellensége. Tán azért, mert a hazaszeretetei nem ajkain hordja, mint nálunk is igen sokan ?... XIII. Leó nem a szavak, hanem a tettek embere ! Tettel szereti egyházát, mint annak látható feje, tettel szereti hazáját, mint annak legelső fia! ... . Mit mondjunk »Quod multum diuque« kezdetű körleveléről, melyet 1886. évi augusztus 22-én intézett hazánk püspöki karához Buda visszavétele kétszázados emlékének alkalmából ?... Örülj és örvendezz szép magyar hazám, mert képedet a nagy Leó nemes szívének bensejében hordozza és gyönyörködve szemléli ! Gyönyörködve ? Ah nem ! szomorúan, keseregve, mert nem látja fiaidban szent királyaid erős hitét, gyengülni látja szíveikben Magyarország Pátronájának fiúi szeretetét. Ezeket akarja megújítani, mert csak úgy lehet ismét nagy és dicső e hon, ha visszatér szent királyainak nyomdokaira. És minő szívvel fogadták sokan szentséges Atyánk e meleg hangú, benső szeretetről tanúskodó levelét? Pirúlhatunk, hogy van olyan magyar is, ki megtagadva nemzetünk nemes tulajdonait, a jótettet hálátlansággal viszonozza! A liberális sajtó felindulással panaszkodik a fölött, hogy Kóma főpapjának szerető gondoskodása honunkra is kiterjed és elkeseredve fölkiált: »Ugyan mikor lesz már vége a gyűlölt pápai uralomnak?!« Soha, míg áll az egyház, áll a világ! Míg a világ világ lesz, I
