Hammerstein Lajos: Eredeti dolgozatok. Munkálatok - 56/1. évfolyam (Budapest, Buschmann F., 1893)

Gondolataink és érzelmeink XIII. Leo lábainál

Munkálatok 56. évfolyam.-V J tekint a háláról teljesen megfeledkezni nem tudó emberiség. E nagy férfiút ünnepeli ma az egész világ ; Öt ünnepeljük mi is, hű magyarjai. Testvéreink a többi nemzetek soraiban ott vannak lángoló szívvel, törhetetlen hűségük és ragasz­kodásuk érzésétől kigyúladt arczczal szent Atyánk lábainál ; ott vagyunk mi is lélekben, a szép Magyarhonnak gyermeki, a középponti papnevelőintézetnek levitái szeretve-szeretett elöljáróinkkal élünkön. E lelkes kis csapat magasztos gon­dolatait, nemes érzelmeit szent Péter dicsőséges utóda, a II. nagy Leo lábainál megkísérli elmondani gyenge ajakam. Krisztus Urunk a megváltás nagy művének folytatására egyházat alapított. Alapjává szent Péter apostolt, az első római pápát tévé. Hozzá intézte e nagyjelentőségű szavakat: »Te Péter vagy és én e kőszálon fogom építeni Anyaszent- egyházamat.« És e szavakkal megvetette földi országának alapját. Letette a megingathatatlan sziklát, melyen azóta szüntelenül épül, egyre nagyobbodik az Isten nagyszerű városa. Egy e város, egy annak alapja: Péter és az ő tör­vényes utódai. Tőlük az egyház el nem választható! Mert mozdítsd el a ház alapját, romba dől ; vedd el a nyáj pász­torát, szétszóródik ; szakítsd ki a csillagok köréből a napot, elhomályosodnak ; fejezd le a testet, megszűnik élni. A hol van Péter, ott van az egyház. Foszszátok meg az egyházat a pápától és megszűnik létezni. Igaza volt Salézi szent Ferencznek, midőn azt mondotta: »A pápa és az egyház, az mindegy.« Már ha ez így van, a mint hogy csakugyan így van, világos előttünk, hogy az egyháznak tagja csak az lehet, ki a pápával közösségben van. Értjük és valljuk, hogy a mit a pápa tanít, azt az egyház tanítja, tehát föltétien enge­delmességet követel részünkről. Szent igaznak tartjuk, hogy a pápa hite az egyháznak hite. E szent hitet, melyet isteni Mesterünk hozott le az égből, az ég e legdrágább ajándokát Krisztus Urunk Péterre és annak törvényes utódaira bízta, hogy egységét, tisztaságát sértetlenül megőrizzék. E drága kincs képezte mindenkor az egyház anyai gon­doskodásának féltett tárgyát és békességesen tűrte el a bán­it m

Next

/
Oldalképek
Tartalom