Hammerstein Lajos: Eredeti dolgozatok. Munkálatok - 56/1. évfolyam (Budapest, Buschmann F., 1893)

A római szt. Pál templom

A római szt. Pál templom. 69

ter vagy s e kőszálon fogom építeni anyaszentegyhá zamat«. (Máté 16. 18.) Ha lemegyek a confessióba, önkéntelenül eszembe jut: »A világ erőtlenéit választotta Isten, hogy megszégyenítse az erőseket!« (I. Kor. 1. 27.) Mert itt nyugszanak a nagy tagadónak, de a még nagyobb megvallónak haruvai. E kupola hatalmas boltja alatt mintegy összegyűjti az összes népeket s átölelve vezeti őket Péterhez, innen Krisztushoz s végre a mennyek hatalmas Atyjához. Ez az, a mit nélkülöz a szt. Pál ! De hiszen oly valami ez, hogy ha a szt. Pálban is megvolna, szükségképen nem lehetne meg, sem benne, sem a szt. Péterben. Mert az egész emberiséget csak egy hely ölelheti át; mihelyt több e hely, úgy megszűnt egy is lenni.

Széptani fejtegetésemet azzal zárom be, hogy Rómának három legnevezetesebb egyháza találóan domborítja ki az egyház elvitázhatatlan tulajdonságait. A Laterán, mely homlokán büszkén hordja e szókat : 'Mater omnium Ecclesiarum« ; mely a római püspöknek voltaképeni székhelye; a hol annyiszor gyűltek össze a múltba vegyült századok tisztes zsinatatyái : találóan fejezi ki azt az egységet, melyben találkozott a törekvésekben, nemzetiségekben, műveltségben, boldogságban szétforgácsolt emberiség. A szt. Pál a pápáknak szt. Pétertől XIII. Leónkig terjedő hosszú sorával az állandóságot testesíti meg. A szt. Péter pedig egyesíti e kettőt: az egységet és az állandóságot. Benne nyugszik az egység folytonos forrásának, a pápaságnak első képviselője s benne vannak azok a tartalmilag és alakilag fejedelmi sírok, melyekbe másfél ezred pápái temetkeztek.