Munkálatok - 55. évfolyam (Budapest, Toldi, 1892)
II. Rész. Eredeti dolgozatok
Bosnyák Tamás báró. 381 Mennyire kedvelt személy volt Bosnyák már ez időben a királyi udvarban, mutatja azon tény is, hogy 1607. aug. 29-én a király a leendő pozsonyi országgyűlésre mint bizalmas hívét és tanácsosát a rendes meghívó levélen kívül, magán levélben is meghívta, megjegyezvén, hogy semmi szín alatt se maradjon el, s amit Kollonich Szigfrid főlovászmester és dunáninneni főkapitány által neki ízent, hallgassa meg készséggel és jóakarattal.1) A bécsi békekötés után Rudolf király és Mátyás főherczeg között folyó viszályokat ismerjük a történelemből. Rudolf már az 1607-iki regensburgi országgyűlésen tett sértő nyilatkozatai miatt veszté el a magyar urak rokonszenvét, kik a királylyal szemben Mátyás körül kezdtek csoportosulni s 1608. januárban a pozsonyi országgyűlésen „Magyarország örökös kormányzójává“ kiáltották ki. Mig Illésházy, a protestáns főúr, a felekezetének kedvező Mátyás híve volt, Bosnyák, a buzgó katholikus a katholikusabb Rudolfhoz vonzódott s emiatt, úgylátszik, némi nézeteltérések támadtak közöttük, mert 1608. márcz. 13-án Mátyás főherczeg intette Bosnyákot, hogy keresse fel Illésházyt személyesen és engedelmeskedjék neki ; mit ha megtesz, biztosítja őt kegyelméről és magasabb állásra helyezi.2) Bosnyák Tamás, látván, hogy Rudolf elvesztette lábai alól a talajt Magyarországon, s nincs remény, hogy azt többé visszaszerezze, szintén Mátyás pártjára állt s koronázásán már előkelő szerepet vitt. A főherczeg szept. 21-én indult el Bécsből, hogy Pozsonyban magyar királylyá koronáztassa magát. 24-én Pozsony- nál az ország főpapjai, főurai és nemesei rendkívüli pompával és lelkesedéssel fogadták. 10,000 főből álló s 28 csapatba osztott fényes ruháju és fegyverzetű magyar had kisérte a koronázó városba. Minden csapat élén kapitányok állottak zászlóikkal, dobosokkal és trombitásokkal. A had fővezére Thurzó György (1609-től nádor) volt, alvezérei Czobor Mihály ') Bosnyák Levéltár Fasc. A. nro 8. Közölve Károlyi Oklev. IV. 28—29. 11. 2) Bosnyák Levélt. Fasc. A. nro 10. Károlyi Oklevélt. IV. k. 33. 1.
