Munkálatok - 55. évfolyam (Budapest, Toldi, 1892)

I. Rész. Fordítás

Az államhatalom védelmi tevékenysége alattvalóit illetőleg. 67 Oly állapot tehát, amelyben az ember épen semmi jog­gal sem bírva mások önkényének volna kiszolgáltatva egy­általán nem képzelhető. Azért is a rabszolgaság, oly értelem­ben, amint azt a régi rómaiak vették, akik t. i. a rabszol­gában nem jogalanyt vagy személyt, hanem csak dolgot vagy élő eszközt láttak és őt az igavonó barommal egy sorba helyezték, a minden időre és országokra érvényes természet- jog égbekiáltó megsértése. Ezen pogány felfogástól nem kü­lönbözik lényegileg azok nézete, akik azt állítják, hogy az egyénnek a magánszemélyekkel szemben vannak ugyan jogai, de nincsenek az állammal szemben és az államhatalom szá­mára az egyesek felett korlátlan jogot követelnek. Az a kö­rülmény, hogy a rabszolgatulajdonos egyes fizikai vagy pedig több magánszemélyből álló erkölcsi személy-e, a dolog lényegén mit sem változtat. Úgy van, az embernek az állam­mal szemben is megvannak a maga jogai. Az embert számos jog illette meg még mielőtt államok léteztek volna és ő azokat az állam keletkeztével el nem veszítette. Sőt mi több, az álla­mok épen az ezen jogok biztosítására irányuló hathatós vé­delem szükségességi érzetének köszönik jó részben létüket. És igy főben járó kötelességük az államoknak azon jogokat védelmezni és azokra semmiféle illetéktelen befolyást még önmaguknak sem engedni meg. Minden egyes ember említett természetjogához tartozik mindenek előtt : létjoga és mindaz, ami ezzel természeti szük­ségességgel összefügg ; tehát az élethez, a testi épséghez való jog, továbbá azon joga, amelynél fogva legvégsőbb szük­ségében a pillanatnyi életfentartásához szükségeset, ahol csak hozzá fér, eltulajdoníthatja. Egy másik jog a becsülethez és a jó hírnévhez való jog. A jó hírnév és az ezen alapuló köl­csönös bizalom az üdvös együttélésnek egyik alapföltétele és a társadalmi tevékenység kifejlődésének lényeges követel­ménye. Nem kevésbé lényeges joga továbbá mindenkinek, hogy törekedhessék örök czélja felé, ami végre a földön élünk, vagyis azon jog, hogy Isten iránt való lényeges vallási kötelmeinek eleget tehessen és, hogy semmire se legyen kény­szerítve, ami lelkiismeretével ellenkezik. Az ember egyéb természeti jogai közül felemlíthetjük még azon jogot, hogy

Next

/
Oldalképek
Tartalom