Munkálatok - 55. évfolyam (Budapest, Toldi, 1892)

I. Rész. Fordítás

Az állam és a természeti erkölcstörvény.

53

és hogy az államhatalom vagyis ennek birtokosa semmit sem tehet vagy parancsolhat, ami a természettörvénybe ütközik.

A felsőbbségi hatalom létének és jogainak alapját csak Isten akaratában birja. Parancsoló és tiltó joga csakis annyira terjedhet ki, amennyire a Teremtő felhatalmazta. Ámde Isten soha és senkinek sem engedheti meg, hogy a természettörvényt megsértse, vagy másokat ilynemű vétségre kötelezzen. Hiszen úgy önmagának mondana ellent. Amit nekünk a fel- sőbbség jogosan parancsol, annak megtevésére Isten előtt lelkiismeretben vagyunk kötelezve. Ha tehát a felsőbbségnek jogában állana olyasmit parancsolni, ami a természeti erkölcstörvény ellen van, akkor Isten a felsőbbség által olyasminek megtevésére kötelezne minket, amit a természettörvény által szükségképen tilt ; 0 tehát ez esetben egy és ugyanazon dolgot parancsolna is, meg tiltana is.

Hegel óta szeretik az államot erkölcsi intézménynek nevezni. Ezen kifejezésnek azonban csak magyarázat mellett van helyes értelme, ha az államhatalmat intézkedéseiben ép úgy köti az erkölcsi törvény, mint bármely más társaságnak, pl. a családnak a fejét, vagy bármely egyes embert. Az erkölcstörvény, amelynek általános érvényű kifejezéseként a tízparancsolatot kell tekintenünk minden értelmes teremtményre nézve, minden képzelhető körülmények között érvénynyel bir; tehát az államnak is tisztelnie, követnie kel!. A Macchiavelli ideje óta lábrakapott ama nézetet, mintha a fejedelemnek mindaz meg volna engedve, ami csak hatalmának növelésére szolgál, — tehát a képmutatás, hazugság, csalás, adott szavának vagy kötött szerződésének tekintet nélkül való megszegése, — nemcsak a kereszténység, hanem maga a természetes józan ész is elitéli. Maguk a pogányok is azon meggyőződésben éltek, hogy a királyoknak is kötelességük az istenek akaratát tisztelni és hogy tetteikért felelősek. A gyászos Tartarus királyokat is számlál lakói között.

Némelyek a lelkiismeretlen uralkodók feladatán megkülönböztetésekkel igyekeztek könnyíteni. Mint magánemberek — mondják ők — alávetvék az uralkodók is az erkölcsi törvénynek, de nem mint hivatalos személyek ; amennyiben az állam kormányzásáról van szó ; ez utóbbi minőségben semmi