Munkálatok - 55. évfolyam (Budapest, Toldi, 1892)
I. Rész. Fordítás
50 Az államhatalom feladata és jogköre. szabad uralkodójától az őt megillető szuverénítás alapján neki alkotmányosan kijáró jogokat megtagadni. Fentebbi magyarázatunkkal az államhatalom isteni eredete ellen intézett szokásos támadásokat eléggé megczáfoltuk. Bluntschli pl. szélmalmok ellen vagdalódzik.1) Mert mi egy szóval sem állítjuk, hogy az egyik vagy másik államformát a természetjog állapította meg, valamint hogy a földi uralkodók félistenségéről sem beszélünk. Sőt ellenkezőleg a gondolat, hogy az uralkodó csak képviselője egy Felsőbbnek, aki neki tekintélyéből részt juttat, mondom, e gondolat már maga képes visszatartani az uralkodókat a balga kevélységtől, annál is inkább, mert tudják, hogy egykor majd fölöttük is szigorú ítélet fog tartatni. Ezért látjuk, hogy a leghatalmasabb keresztény uralkodók : Nagy Károly, II. Henrik, szent Lajos, még a földi hatalom tetőpontján is, mindenkitől szeretve és tisztelve, megtudták őrizni a legmélyebb alázatosságot. XIV. Lajos önhitt beszédeiért pedig (L’état c’est moi) a természetjogot vagy a kereszténységet vonni felelősségre, már mégis csak túlságos ízetlenség volna. Mohi Róbert1 2) és mások még a „theocratia“ rémképét is felhozzák az államhatalom isteni eredete ellen. Hogy még ily hírű férfiak is e nemű jelszavakkal teszik túl magokat az összes keresztény bölcsészektől általánosan elfogadott nézeteken, bizonyára egy csöppet sem növeli tudományos tekin- télyöket. Mert hát mily értelemben mondjuk is mi az állam- hatalmat isteni intézménynek ? Oly értelemben, amilyenben a családot is isteni intézménynek nevezzük. Állam és család nem tevőleges isteni rendeletén, tehát nem is természetfölötti kinyilatkoztatáson alapulnak. Ez csak a mózesi theocratiánál volt és a kath. egyháznál van meg. Nincs itt közetlen befolyásról szó sem az államnak vagy családnak Isten által való közetlen vezetésről szó, ami pedig a theocratiával szükségképen karöltve jár. Épen úgy csak a rossz akarat találhat okot az államhatalom isteni eredetéről szóló elméletben a „papi uralom“ ellen való mennydörgésre. Melyik családapának 1) Die Lehre vom modernen Staat. 1. k. 328. 1. 2) Geschiche und Litteratur der Staatswissenschaft. 1855. I. k. 253 1.
