Munkálatok - 55. évfolyam (Budapest, Toldi, 1892)
I. Rész. Fordítás
i ■ 20 Az államhatalom feladata és jogköre. aminek szükségképen Fichte idealizmusára, kellett vezetnie, hanem azt is tanította, hogy végleges jog csakis az államban van, s ezáltal az államot tette az egyedüli jogforrássá. Kant ezenkivül hódolt még a XVI. század óta lábrakapott abszolutizmusnak is, amennyiben azt tanította, hogy gyakorlati szempontból a közhatalom eredete a köznép számára kikutatha- tatlan. A nép ne „okoskodjék“ ezen eredet fölött, 5 nem is szabad máskép ítélnie, mint az állam időszerinti uralkodó fejének.') Látható ebből, hogy Kantnak, a Rousseautól átvett eszmék daczára az alattvalók értelmére és azok föltétien engedelmességére vonatkozólag számolnia kellett a „porosz hagyományokkal.“ Fichte is az ő korábbi, s „Naturrecht“-jében kifejtett nézeteinek ellenére, „Geschlossener Handelsstaat“-jában (1880) az államhatalom feladatául ismeri el, hogy a munkát fél szoczialisztikus módon szervezze, az egész külföldi kereskedelmet kizárólag önmaga vegye át, belföldön pedig a mező- gazdaság és az ipar minden terményének árát meghatározza, sőt, hogy azok számát is pontosan meghatározza, hányán szentelhetik magukat egy-egy iparág művelésére. Végül az egész, igazi tudományon alapuló nemzeti nevelést, mint az állam főczélját állítá fel s mint Plátó azt kívánta, hogy az államhatalom a tanítókar kezére bízassék. így tehát Kant és Fichte Hegelnek alaposan egyengették az útat. A tanítvány azonban mihamar felülmúlta mesterét. Hegel szerint az állam „az abszolútnak legtökéletesebb kifejlettsége“, „az erkölcsi eszme valósága“, „az önmagáért s önmagában létező értelmiség“ ; „az abszolút, állandó önczél, melyben a szabadság az ő legfőbb jogához jut, amiként e végczél a legfőbb joggal bir az egyesekkel szemben, akiknek legfőbb joguk abban áll, hogy tagjai legyenek az államnak“.* 2 3) „Az állam“ — mondja más helyütt — „magát egy világ valóságos alakjává és szervezetévé kifejlesztő szellemként jelenlevő isteni akarat“.8) A „jelenlevő Isten“ képét viselő állam ■) Rechtslehre ; általános megjegyzések a 49. §. után. 2) Munkáinak 8. kötete. 258. §. (1833. kiadása.) 3) U. o. 270. §.
