Munkálatok - 55. évfolyam (Budapest, Toldi, 1892)
II. Rész. Eredeti dolgozatok
Bosnyák István báró, püspök. 40P szem. Javallanám, ha magad is szólanái Colocaj (kalocsai érsek, Telegdy) urammal, de az után, hogy én szólok ő kmével. lm mingy árt irok ő kmének, hegy holnap ide (Vág- Sellyére) jöjjön vagy hétfőn reggel. Csak legyen kegyelmednek egy bizott embere, megirom mit végzek. Imádkozzál édes fiam és kérjed az Istent, hogy igazgasson és oltalmazzon.“1) E levélből az tűnik ki, hogy István panaszkodott, sőt — úgyszólván — szemrehányást tett Pázmánynak, hogy nem szánja törődését, nem igyekezik atyját rábeszélni, hogy egyezzék végre fiának pályaválasztásába. Pázmány mentegeti magát, hogy ő direkte nem tehet semmit sem. Hiszen atyja, Istvánnak a papi pályához való, mintegy legyőzhetetlen vonzódását főképen az ő befolyásának tulajdonítja s haragszik rá. Azért nem akar ő írni atyjának. E napokban azonban találkozik. Telegdyvel, majd megmondja neki, hogy ő, kire atyja nem neheztel, szóljon érdekében. Jó lesz ha István is beszél azután a kalocsai érsekkel, hogy ne tűnjék fel mintha ez ügyben Pázmány volna a főműködő. A levelezés nem is folyhatott köztük oly nehezen A bíboros hol Séllyén, hol Érsekujvárott és Tardoskedden tartózkodott, Bosnyák pedig, kinek elég megbízható embere volt, Surányban lakott, mely nincs messze az említett helyektől. Bosnyák István állhatatossága, imái és a két érsek eszé- lyessége, végre győzelmet arattak számára. Atyja, bármenynyire is fájt neki, hogy nagynevű családjának ki kell halnia, hogy fényes nevét egyetlen pap fiának kell eltemetnie, Istennek akaratában megnyugodva végre beleegyezését adta és Pázmány valószínűleg 1631 karácsony ünnepén vagy 1632. elején, pappá szentelte Istvánt. A bíboros nagyon kedvelte a jámbor, valódi hivatásból pappá lett Bosnyák Istvánt, ki már az ő életében is, 1635-ben midőn még alig volt 28 éves, esztergomi kanonok lett.2) Ez *) *) A levél külsején : „Megfico domino Stephano Bosnyák de Magiar- bel etc etc filio nobis honorando.“ Károlyi Oki. IV. 239—240. 2) Memoria Basilicae Strig. Pest. 1856. p. 1533.
