Munkálatok - 55. évfolyam (Budapest, Toldi, 1892)

II. Rész. Eredeti dolgozatok

404

Munkálatok. — A magyarbéli Bosnyák-család.

A kanczellár a fiút magához akarta venni, hogy külföldi útjában, az udvarnál s más előkelő körökben sokat lásson, tapasztaljon és tanuljon oldala mellett. Diplomatának akarta nevelni. — Atyja ellenben azt akarta, hogy fia méltóképen viselhesse a Bosnyákok czímerét, melyben a vitézség, a hősiség oroszlánja baljával a félholdat morzsolja, jobbjával pedig a győzelem pálmáját tartja feje fölött. Vitéz katonává akarta kiképeztetni első fiát, mint volt ő, mint öregatyja Márk s mint minden Bosnyák, akit csak történelmünk ismer. Ostort akart fonni fia személyében szent vallása és szeretett hazája legádázabb ellenségére, a törökre, mint volt minden őse.

Telegdy püspök iskolájából tehát az ifjú Bosnyák Tamás rokona Eszterházy Miklós gróf, a későbbi nádor kismártoni udvarába került, mint hadapród. Itt nevelkedett a nagyreményű ifjú, ki már 21 éves korában aranysarkantyús vitéz volt.

De nem sokáig élt, mert az 1627-ik évi ápril 14-én atyjának legnagyobb fájdalmára, a Bosnyák-családfának e e szép galyját a rideg halál letörte. Mint 22 éves ifjú Eszterházy nádor kismártoni házában halt meg s az ottani templom kriptájában lett eltemetve.

A fájdalomtól lesújtott, de az isteni gondviselés akaratában megnyugodott vallásos apa azt jegyezte fel fiáról, hogy benne „vitéz és jó hazafia nevekedik vala, ha Istennek kellemetes leszen vala, legyen az ő szent akaratja“.1)

2. Bosnyák István báró, püspök.

Bosnyák István nevezetes férfiú volt. Még nem töltötte be egészen 37-ik évét, mikor meghalt, s már a harmadik püspöki széken ült. Magyarország udv. kanczellárja és Nyitra- vármegye örökös főispánja volt.

A történetírók vele is igen keveset foglalkoztak, s ami keveset itt-ott írtak is róla, az többnyire téves.

') Feljegyzései 1604—1627.