Munkálatok - 55. évfolyam (Budapest, Toldi, 1892)
II. Rész. Eredeti dolgozatok
395-- írja — húgom asszony dolgát az mi nézi, sokat és igen bőven írtam arról én kmednek, nem tudom, az levelem hova lett. • Most sem tudom egyebet mit írnom, hanem az többi között noha szegény legény az Prinyi Ferencz most, de mégis inkább őtet javallott) és dicsérem, mert docibilis is, és semmi derekas megvető dolog nincs is benne, az egy ifjúságból s az mostani rósz közszokásból, hogy megiszsza néha a bort, de abbanis modestus, az kit nem kicsin emberségnek tartok. Ha azért kmednek jó akaratja személyt keresnem, az többi között bár őtet válaszsza. Az Czobor Márton . . . irós vajból csinált pityedt ajakó gyermekember, hanem ha kevés jován kapnánk, de nem nagy uraság az is, és az római polgárok kiütt gonosz szomdszédja is vagyon. Az Hallernek, kinek ám megholt szegény az atyja, jovallanám személyét, de erkölcse semmirekellő, soha az jól nem alkudnék feleségével, mert rósz, buja gyermek. Van-e jószágocskája dolgában az elsőnek mi difficultássa, azt üdővel alkalmaztathatjuk, más az, nem is sokat nézzük már mi ezeket, s éljenek, az hűl élhetnek consulál kmed gyermekinek, hogy sem személyét, sem nemzetét, sem erkölcsét meg nem vetheti, a mint gyermeke ; az értéket penig kérjék Istentől is, keressék magok is, segítse kmed is.“1) Bosnyák megfogadta jó barátjának tanácsát és Perényi Ferenczhez adta a 19. éves Katalint, s úgy látszik boldogul éltekt bár nem sokáig. Ugyanezen hónapban ismét fordult Bosnyák Tamás a nádorhoz tanácsért családi ügyeiben s ez ismét szolgált neki bölcs tanácsokkal,2) Bosnyák Tamás vallásos, buzgó katholikus főur volt, ki híven teljesítette kötelességét nemcsak királya és hazája, hanem Istene és szentegyháza irányában is. Vallásosan neveltette gyermekeit : Bosnyák Zsófia az ő leánya volt s Bosnyák István püspök az ő fia. Saját és családjának jó példáján kivül, templomok építése és ékesítése, plébániák és iskolák alapi tásá által igyekezett a ') Károlyi Oklevélt. IV. k. 250 -251. 1. *) U. o. 252. 1. Bosnyák Tamás báró.
