Munkálatok - 55. évfolyam (Budapest, Toldi, 1892)
I. Rész. Fordítás
Az úgynevezett „jogállam“ elmélete. 13 Mennyire uralkodott ezen naturalisztikus felfogás sokáig minden fölött bizonyítja az, hogy egyes nemzetgazdászok az általuk művelt tudománynak kizárólagos feladatául azon kötelességet írták elő, mely szerint fürkészsze ki a nemzetgazdászat terén uralkodó „természettörvényeket“. Miként a csillagász nem bátorkodik az égi testeknek törvényeket szabni, hanem megelégszik a meglevő törvények kikutatásával, épúgy nem szabad a nemzet- gazdászatnak sem arra vetemednie, hogy a nemzetgazdaság rendezésére törvényeket s irányelveket indítványozzon, hanem meg kell elégednie azzal, hogy a meglevő természettörvényeket fölfedezze. Az anyagi téren fölmerülő visszaéléseket és bajokat az emberek, különösen pedig az államhatalmak mesterkélt beavatkozásának és gátló működésének tulajdonították. Ezen akadályokat kell eltávolítani s azután múlnak el a károk, épúgy, mint a gyógytanban elég a betegségeket az által szüntetni meg, hogy az akadályokat eltávolítván, a természet gyógyító erejét hagyjuk működni. Később annyira mentek ez irányban, hogy a nemzetgazdászati törvényeket egész komolysággal algebrai formákba törekedtek önteni.') A naturalisztikus manchester rendszert a maga laisser faire, laisser passer-jével a tapasztalás czáfolta meg legjobban. Ha Quesnay és Smith A. még élnének, úgy e két szorgalmas és éleseszű gondolkodó tiltakoznék a leghangosabban saját elmélete ellen. Nem akarjuk eltagadni, hogy az összes gazdá- szati tényezők fölszabadítása a szabad versenyben sok jót is eredményezett. Nélküle talán sok találmány nehezen létesült volna s általa a jólétnek oly eszközök bocsáttattak rendelkezésére, aminőkről az előbbi kornak sejtelme sem volt. De hát mindennek hátterében az árnyoldalak ! Szemeink előtt a nagy tömeg nyomora, a jóhitelü középosztályoknak a megsemmisülés felé haladása, az összes gazdászati viszonyok bizonytalansága; itt vannak a gazdasági válságok, a börzecsődök, amelyek is, mint megannyi időszaki járványok, számos egyént gyakran egy éjen át a jólétből a nyomor karjaiba dobnak ; s mindenekelőtt szemeink előtt a kenyér nélküli proletárok fenyegető állásfoglalása, akik csapatjaikat szemlélve a véres ') Roscher: Grundlagen der Nationalökonomie. 13. kiad. 22. §.
